hirlapiró, szül. 1850. decz. 26. Uj-Futtakon Bácsmegyében, hol atyja Wilhelm Ignácz jó módú kereskedő volt. Bende Imre akkor uj-futtaki plébános, mostani nyitrai püspök pártfogása mellett tanult; a gymnasium három osztályát Ujvidéken a szerb. gymnasiumban végezte; de miután a magyar nyelvet nagyon fogyatékosan tudta, atyja Kalocsára adta, hol zsidó létére a jezsuiták nem akarták bevenni az iskolába; azonban Sennyey Pál báró meghagyásából mégis bevették a IV. osztályba; a VIII. osztályra Pestre jött a piaristákhoz és 1868-ban tette le az érettségi vizsgát. 1869-ben atyja meghalt, anyját és kisebb két testvérét kellett segítenie; ezért nevelő lett egy vidéki családnál, majd Braun kereskedelmi iskolájának növendékei mellett.
Már ekkor kezdett irni a Berecz Természetébe. 1870 elején lépett be Visi Imrével együtt Rákosi Jenő Reformjához mint korrektor; itt mint országgyűlési tudósító is működött; azután átment a Pesti Naplóhoz. Egyidejűleg megismerkedett a politikai körökkel, Deák Ferencz személyesen vezette be a Deák-körbe. Az akkor még nagyon fejletlen politikai hirszerzéssel foglalkozott és hireit a P. Naplónak és a Pester Lloydnak szolgáltatta. 1873. jan. 1. belépett a Pester Correspondenz szerkesztőségébe, melyet azonban csakhamar elhagyott és folytatta hirszerzési szolgálatát. Miután szerbül és horvátul tudott, közben lement Karlóczára s az akkor ott működött szerb congressus tanácskozásairól az összes lapoknak ő küldötte a hireket, sőt a Miletics és társainak titkos conspiratiójáról is értesítette a sajtót. Azután Zágrábba utazott és az ottani mozgalmas tartománygyűlés tárgyalásairól és titokban folytatott összeesküvésekről küldött sokszorosított tudósításokat. 1874 elején mint a P. Napló s a P. Lloyd állandó tudósítója, az akkor készülődő fuzió ellen irt több czikket. A Bittó-kormány alatt 1875 elején kénytelen volt a fuzió szükségét hangsúlyozni a P. Naplóban; a fuzionális tárgyalásokról, nap nap után irt a nevezett lapba s a Pester Lloydba czikkeket, melyek nagy feltünést keltettek. 1875. decz. 18. megindította a még most is fennálló hirközvetítő intézményt, a Budapester Correspondenzet, mely a bel- s külföldi sajtónak állandóan politikai hireket szolgáltat, magyar és német kiadásban; azonkívül a reportagenak addig nálunk egészen ismeretlen mérvű s tartalmú termékeivel látja el lapját. Az orosz-török háborúról, a berlini congressusról, a boszniai occupatióról, a magyar delegatio összes tárgyalásairól, különösen annak zárt bizottságairól, a magyar és osztrák kormány közt évről-évre folyt tárgyalásairól, hadseregünk évi hadgyakorlatairól (melyeket a czeglédivel ő kezdett meg) szóló tudósításai a világ majdnem összes lapjaiban lenyomattak. Az ehhez szükséges katonai tudományokban is képezte magát. 1873-ban Gizella főherczegnő menyegzői ünnepélyéről, a bécsi kiállításról, különböző udvari bálokról irt tudósításokat, melyek a következő összes reggeli lapokban közöltettek. E közben tanulmánya tárgyává tette a főrangú családok genealogiáját, a magyar családok czímereit és a nők ruházatát. A 70-es években számos czikke jelent meg neve alatt és kezdő betűkkel, különösen a berlini lapokban, a szászok állítólagos sérelmei ellen, a valuta szabályozás kérdéséről sat.; ez utóbbi tárgyról a Pesti Hirlapba hosszú tanulmányt irt, mely a törvényhozás elé terjesztett javaslatokra is hatott.
Czikkei a M. Szalonban (X. XI. 1889. Királyunk a hadgyakorlaton, A trónörökös egy pohárköszöntője, A magyar czímer) sat.
Munkája: Magyarország czímere. A m. kir. miniszterelnökség által hitelesített színnyomatú czímer képekkel. Bpest, 1891.
M. Salon VIII. 1887-88. arczk. XVIII. 1892-93. arczk.
M. Könyvészet 1891. és önéletrajzi adatok.