kereskedő, F. János Sámuel ág. ev. lelkésznek unokaöcscse, a 40-es években alapítója s társtulajdonosa volt az első magyar dohány- és szivargyárnak, mely 1850-ig a dohánymonopolium behozataláig fennállott. Azután terménykereskedésre adta magát; szakszerű ismereteivel és szolid üzleti elveivel jó hirnévre és tekintélyes vagyonra tett szert. A 60-as években több kiváló kereskedelmi intézet megalapításában volt része; egyik alapítója és sokáig igazgatója volt az első magyar általános biztosító társaságnak, később a magyar általános hitelbanknak, melynek igazgató tanácsosa s 1892-ig alelnöke volt. Sokáig volt igazgatója a pesti hengermalom-részvénytársaságnak és a legutóbbi időkig az alföld-fiumei vasutnak. Áldásos működést fejtett ki a budapesti német evang. egyházkerület kebelében; sokáig volt tagja a budapesti ipar- és kereskedelmi kamarának. Meghalt 1892. nov. 22. Budapesten 84 éves korában.
Élete utolsó éveiben a szakirodalommal is foglalkozott. Élénk levélváltása volt több hires közgazdasági iróval, többek közt az amerikai Careyvel is. A hirlapirodalomban is működött, különösen a Pester Lloydnak volt munkatársa s határozottan a védvámos rendszer hívének vallotta magát.
Munkája: Rechnung über den allgemeinen Kirchenfond für das Jahr 1854. (der evang. Gemeinde A. B. in Pest). Pest, 1855.
Egyetértés 1892. 325. sz.
Pester Lloyd 1892. 268. sz. (esti kiadás).