ág. ev. lelkész; Wittenbergában tanult és előbb hodritzi, 1560-tól kassai, majd lőcsei, 1570-től iglói, 1573. jan. 27-től fogva ujra kassai lelkész volt. 1575. jun. 24. Radeczy egri püspök őt aug. 26-ra Egerbe idézte; (az idéző levél Történelmi Tár 1892. 571. l.) azonban ott nem jelent meg. 1577-ben Beszterczebányára ment a kórház melletti iskolába rektornak. A Körmöczbányán 1577. és 1580-ban tartott mindkét zsinaton jelen volt; az utóbbin Kalvin némely tanainak követésével vádolták, mely ügy szerencsésen elintéztetett. Meghalt 1580-ban Beszterczebányán. Hilariusnak is nevezték.
Munkája: Ein schöner kurzer Sermon vom Allerheiligsten Abendmahl des wahren Leibs und Bluts unsern H. und Heylande H. C. gehalten auf Schemnitz den 2. Tag Apriel, im 1579. Jahr. Leipzig, 1581. (Reussius Dávid, Predigten cz. munkájának függeléke).
Klein, Nachrichten II. 163. l.
Fabó, Monumenta II. 96. III. 85. 270. 271. l.
Frankl, Hazai s külföldi iskolázás a XVI. században 78. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 39. l.
Paikos Endre, Kassai helv. hitv. egyház megalakulásának története. Sárospatak, 1889. 20. 24. l.