bölcseleti doktor, a m. tudom. akadémia főkönyvtárnoka s levelező tagja, F. Izidor testvérbátyja, szül. 1844. márcz. 19. Pesten; középiskoláit Pesten az ág. hitv. és az állami gymnasiumban végezte 1862-ben; ekkor hallgatója lett az akkori protestáns (egyesült) theologiai intézetnek, melyben két évfolyamot végzett. 1864. őszszel Svájczba ment és a bazeli egyetem theologiai fakultásába iratkozott be, melynek négy félévig hallgatója volt. Hazatérvén 1867-ben letette az első theologiai vizsgát és 1868-ban a másodikat. 1866 őszétől három évig mint segédlelkész működött Budapesten és Kis-Harsányban (Baranyamegyében), 1868-ban ismét Budapesten és 1869-ben Kis-Harsányban, őszszel tanár lett a csurgói ev. ref. gymnasiumban, 1870-ben a pesti ev. ref. és 1873-ban a pesti ág. hitv. főgymnasiumban. 1883-ban a budapesti egyetemen az ókori történet és régészet magántanárának habilitáltatott. 1892. máj. 5. a m. tudom. akadémia levelező tagjává s őszszel főkönyvtárnokává választatott (a gróf Teleki nemzetség alapító ága 1893. január 7. ezen választást megerősítette). Az Instituto Romano levelező, az országos régészeti s embertani társulat, valamint a budapesti philologiai társaság választmányi tagja.
Programmértekezései a budapesti ág. ev. főgymnasium Értesítőjében (1876. és 1877. A dór vándorlás, 1883. Nagy Sándor dunai hadjárata, 1889. Herodotos pontusi útja, 1890. Herodotos keleti újta); czikkei az Archaeologiai Értesítőben (1881. Egy aquincumi castellum, 1883. Az agathyrsek, 1887. A bácskai ú. n. római sánczok, Három római mértföldmutató, 1888. A krásznai aranylelet, Két római mértföldmutató kő. Adalék Pannonia helyrajzához, 1889. Castellum Onagrinum, 1890. és 1891. Római feliratok Alsó- és Felső-Pannoniából, Hesione, 1891. Dacia nyugoti határa és a római sánczok. A németországi limesértekezlet, 1892. Acumincum vidéke s a régi pannoniai limes, 1893. A pilis-maróthi római tábor, Római katonai elbocsátó levél Ó-Szőnyből), az Egyetemes Philol. Közlönyben (1881. A pannonok földje és népe, 1882. Aquincum történetéhez, 1885. Ptolomaeusnak hazánkra vonatkozó térképei, 1886. A geták), az Ungarische Revueben (VII. Die sogenannten Römerschanzen der Bácska), az Archaeol.-Epig. Mittheilungen aus Oesterr.-Ungarn-ban (XIV. kötet 1891. Römische Inschriften aus Pannonia inferior und superior), a Budapest Régiségeiben (III. és IV. k. Aquincumnak római feliratai), az Akadémiai Értesitőben (1893. Pannonia elfoglalása, akadémiai székfoglaló, kivonatban), a fejérmegyei régészeti társulat Évkönyvében (1893. Fejérmegye a római uralom alatt.). Számos kiadatlan feliratot tett közzé a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetéhez tartozó Supplementumban. Ezenkívül több könyvismertetést írt a M. Tanügybe, Egyet. Philol. Közlönybe s az Archaeol. Értesitőbe. A Pallas Nagy Lexikonába az Epigraphikát, ó-kori földrajzot és történetet írja.
Munkái:
1. A görögök története. Irta Curtius Ernő. A m. tudom. akadémia megbizásából, a 4. jav. kiadás után ford. Bpest, 1875-80. (Az I-III. kötetet fordította).
2. Szótár Homeros két eposához. Iskolai használatra. Bpest, 1888. (Elischer Józseffel. 2. jav. kiadás.)
M. Könyvészet 1887.
Kiszlingstein Könyvészete.
Magyar Tudom. Akadémia Értesitője 1889. 1892. és önéletrajzi adatok.