bölcseleti doktor, egyetemi rendes tanár és a m. tudom. akadémia rendes tagja, szül. 1853. jan. 23. Pesten ev. ref. szülőktől; a gymnasium első hat osztályát az akkor még csonka ág. ev., a hetedik és nyolczadik osztályt az ev. ref. főgymnasiumban végezte 1870-ben, mire a budapesti egyetemre ment, hol Petzval Ottó-tól a mennyiségtant, Kondor Gusztávtól a csillagászatot, Jedlik Ányostól a kisérleti-, b. Eötvös Lorándtól az elméleti természettant, Than Károlytól a vegytant hallgatta; e mellett a műegyetemen König Gyula mathematikai, Szily Kálmán s Sztoczek József physikai előadásaira is eljárt. Időközben (1871-72-ben) védkötelezettségének tett eleget. 1874. tavaszán Trefort Ágoston közoktatási minister, további kiképzése czéljából állami ösztöndijjal kiküldte a berlini egyetemre, hol két évet töltött, különösen Helmholtz H. és Kirchhoff G. tanárok mellett a kisérleti s elméleti természettan beható tanulmányozásával. 1875-ben bölcseleti doktor lett. 1876 tavaszán haza térvén, a budapesti egyetemen az elméleti physika magántanárává képesíttetett. A boszniai megszállásból 1878 végén mint tart. tüzérfőhadnagy visszatérvén, 1879 elején a budapesti egyetemhez az elméleti physika rendkivüli s 1885-ben rendes tanárává neveztetett ki. A m. tudom. akadémia 1880. máj. 20. levelező- s 1891. máj. 8. rendes tagjává választotta meg; a kir. természettudományi társulat választmányi s az erdélyi Verein für Naturwissenschaften levelező tagja stb. Az 1881. párisi electromos kiállításon saját szerkezetű eszközt (electrodynamometert) állított ki, mely ezüst éremmel tüntettetett ki; ez alkalommal az ottani tudományos intézeteket is látogatta; az 1882. és 1884. években ugyanott tartott nemzetközi electromos congressuson Magyarország hivatalos képviselője volt.
Értekezései s czikkei a m. tudom. akadémia Értesítőjében (1876. Electromos zárt vezetők potentiáljának meghatározása, 1881. A fény új módosulása keskenyközű fémrácsokról visszaverődés által, ugyanez a Wiedemann lipcsei Annalenjében és a D'Almeida párisi Journal de Physiqueben); a Műegyetemi Lapokban (1876. Észrevételek Maxwell electromagnetikus fényelméletéhez, ugyanez németül a Poggendorff lipcsei Annalen-ében. Az elhajlított fény polarisatiója, ugyanez a Wiedemann Annalen-ében 1877, és franczia kivonata a párisi Journal de Physique-ben; 1877. A Gramme-féle dynamoelectromos gép elméletéhez. Különnemű fényrezgése összetevése, 1878. Az erély megmaradása elvének bevezetése a diffractio elméletébe, ugyanez Wiedemann Annalenjében 1878. és franczia kivonata D'Almeida Journal de Physique-ben, Néhány határozott integral a diffractio elméletében, 1878. Az elhajlított fény intensitásának kisérleti megvizsgálása, ugyanez a Wiedemann Annalen-jében és franczia kivonata D'Almeida Journal de Physique-jében 1878. Egy új tétel a diffractio elméletében és ennek alkalmazása, ugyanez Wiedemann Annalenjében, a londoni Philosophical Magazine-ban 1879. és franczia kivonata a D'Almeida, Journal de Physiqueben), a Természettudományi Közlönyben (1877. A galvanikus erély átalakítása mechanikai erélylyé, 1880. A lopótök teleszivásáról, 1883. Indítvány Magyarországon teendő elektromos ellenállás egységeinek meghatározására, Elektromos földáramok hazánkban), a Wiedemann, Annalen der Physik und Chemie-jában (VI. VIII. 1879. Die Bedeutung des Principes der Erhaltung der Energie in der Diffractionstheorie, Das Kugelförmige Electrodynamometer, ugyanez a Carl Ph., Repertorium für Experimentalphysik XV. k. és Wiedemann, Lehre v. d. Electricität III. k., 1880. Bemerkungen zu den electrodynamischen Grundgesetzen von Clausius, Riemann und Weber és Wiedemann, Lehre v. d. Electricität IV. k.; XII. k. 1881. Clausius' Gesetz und die Bewegung der Erde im Raume, zur Berechnung des Potentiales von Rollen XXII. k., 1884), a M. tudom. Akadémia Mathem. és Term. tud. Értesítőjében (I. 1883. Az electromos absolut ellenállás egységének electrodynamikus úton való meghatározásáról, I. 1884. A magyar korona területén megfigyelt electromos földáramokról, Kritikai megjegyzések az elhajlott fény polározása elméletéhez. VII. 1888. Zárt electromos vezetők lengése homogén magnesi térben; mindezen czikkek németül a Mathem. und Naturw. Berichte aus Ungarnban és az első s harmadik Wiedemannféle Annalenben is), a Mathem. und Naturw. Berichte aus Ungarnban (1889. Zur Integration der Differentialgleichungen der electrodynamischen Induction), az Akadémiai Értesítőben (1891-92. Elméleti physika kézikönyvének tervezete és első kötetének ismertetése), a Mathematikai és Physikai Lapokban (1892. Az energia mozgása az electromágnesi térben, A Laplace-féle egyenlet egyik tulajdonságáról, 1893. Kirchhoff surlódási egyenleteinek physikai értelmezése, 1894. A forgó testek egy nevezetes tulajdonságáról, továbbá számos könyvismertetés). Értekezéseinek kivonatai a berlini Fortschritte der Physik 1876-1893. évfolyamaiban és némelyiköknek a Fortschritte der Mathematikában.
Munkái:
1. A polarisatioszög és törésmutató viszonyai magnetikus és diamagnetikus átlátszó közegeknél. Bpest, 1875. (Bölcseletdoktori értekezés.)
2. Az állandó electromos áramlások elméletéhez. Bpest, 1880. (Értekezések a mathem. tud. köréből VII. 20. német kivonata Beiblätter zu Wied. Ann. 1881.)
3. Az elhajlott fény intenzitásának vizsgálata. Bpest, 1882. (Értek. a mathem. tudom. köréből IX. 12. sz.); ugyanez németül Wiedemann's Annalen 1882.
4. Az electrodynamometer általános elmélete. Adalék az elektrodynamikus inductio differentiál-egyenleteinek alkalmazásához és integratiójához. Bpest, 1888. (A m. tudom. akadémia által a Bézsán-díjjal jutalmazott pályamű; ugyanez németül, Berlin és Budapest 1888. Ism. a La Lumière Électriqueben és a Liter. Centralblattban 1889.)
5. Együttesen lengő elemi magnesek kölcsönös vonzásai és taszításai. Bpest, 1891. (Értek. a mathem. tud. kör. XIV. 5; németül a Mathem. u. Naturw. Berichte aus Ungarnban, IX. k. 1892.).
6. Az elméleti physika kézikönyve. Bevezető rész. Mathematikai repertorium physikusok számára. Bpest, 1890; I. kötet. Kinematika (a mozgás tana.). Különös tekintettel a kezdők igényeire. Bpest, 1892. (A II. kötet. Dynamika, az erők tana, sajtó alatt. Ism. Tanáregyesületi Közlöny 1891. Mathem. és Physikai Lapok 1893. és a M. Mérnök- és Épitészegylet Közlönye 1893.)
Szerkeszti a Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarnt 1884. (keletkezése) óta.
Felülvizsgálta Czógler Alajos Fizikai egységek. Bpest, 1891. cz. munkáját.
Petrik Könyvészete.
Horváth Ignácz Könyvészete 1890.
Vasárnapi Ujság 1892. 8. sz. arczk. és önéletrajzi adatok.