sebész és természetgyógyász, külföldi származású volt és Bécsben tanult, hol 1828-ban nyert sebészi oklevelet; 1831-ben mint orvos Német-Óváron működött és az osztrák kormány kerületi orvossá nevezte ki. 1832-ben beteg nején tett kisérletet a vizgyógyítással sikerrel; azután kizárólag ezen gyógyításmódot követte. 1836-ban Német-Óváron 256 kolerabeteget gyógyított ki; 1841-ben egy családnál volt házi orvos. Azután Pozsonyban telepedett le, hol 1848-ban szintén sikerrel gyógyította vizzel a kolera betegeket. Meghalt a 80-as években Pozsonyban.
Munkája: Hydropatische Notizen. Gesammelt in einer 50 jährigen Praxis. Pressburg, 1882.
Oláh Gyula, Magyarország Egészségügyi Statistikája. Bpest, 1876. 253. l.
Horváth Ignácz Könyvészete 1882.