orvos-doktor, a m. tudom. akadémia rendes tagja, szül. 1799. febr. 6. Bacskón Zemplénmegyében; atyja megyei törvényszéki ülnök és a báró Fischer család jogügyeinek ügyvivője s anyja ugyanazon családból való volt. F. a gymnasium két osztályát Sátoralja-Ujhelyen a kegyesrendieknél kezdette; a gymnasium folytatására báró Fischer érsek pártfogója meghivására Egerbe költözött, hol, mint a Foglár-féle intézet növendéke a syntaxist, poesist és rhetorikát végezte. 1814-ben a gyengélkedő ifjút szülei egy évig otthon tartóztatták. Ez időben történt, hogy a hires hazai füvész Kitaibel Pál hegyaljai füvészi kirándulása alkalmával az ifjút kirándulásaira magával vitte, ez által a természettudományok iránti előszeretetet oltván a fogékony kebelbe. Ugyan ez évben Sadler József, a későbbi múzeumi őr és a pesti egyetemen a növénytan tanára, hegyaljai kirándulásaiban szintén magával vitte. 1814-től 1815-ig a bölcseleti tanulmányokat Kassán végezte. 1816-ban Pestre utazott és az egyetemen az orvosi tudományokat hallgatta. Már mint első éves orvos növendék hajlamát a természettudományok, főleg az állat- és növénytan iránt kiválóan tanúsította; első nyáron a Kárpátokat vizsgálta meg; 1818. szept. 6. Specz utitársával a lomniczi csúcsra is feljutott; 1819-ben a Mátra hegységet fürkészte át, 1820-ban pedig Mehádia környékét és a bánsági havasokat kutatta át. 1821-ben bevégezte orvosi tanulmányait és letette a két orvosi szigorlatot. 1822. szept. 26. József főherczeg nádor kinevezte a muzeum természetrajzi osztályához segédőrnek; 1823. márcz. 24. az egyetemen a szokott orvosi vitatkozást megtartván, orvosdoktorrá avattatott föl. Azonban az orvosi praxisról végképen lemondván, a hazánkban majdnem csak névszerint ismert leiró természettudománynak szentelte életét. Az első 10 évben túlnyomólag a hazai viránynak élt, az országnak minden nevezetesebb vidékét beutazta s jelentékeny növénygyűjteményt szerzett. Miután tapasztalta, hogy a természetrajz ezen ága több hazai tudós által buzgón felkaroltatott, a természettudomány oly ágát vette vizsgálat alá, mely akkoriban hazánkban csaknem egészen parlagon hevert t. i. az állattant, leginkább pedig a pikkely- és téhelyröpűeket (entomologia). Nem csak Budapest faunáját fürkészte, hanem a vidékre is több kirándulást tett; a gyűjtötteket meghatározta s rendszerbe foglalta. F. hazánk minden vidékét több izben bejárta s ernyedetlen buzgalommal gyűjtött, mi által számos igen ritka, részint egészen új rovarfajokat fedezett fel, melyek hazánk sajátjai. 1830-ban a pesti egyetem orvosi kara megválasztotta jegyzőjévé. 1833-ban egy szakértőkből álló expeditiót szervezett, melynek vezetését Füle Andrásra, ki több évig nála szolgálatban volt, bizta. Ez még egy segéddel a Balkánba utazott és az európai török birodalom flóráját és faunáját sokkal tökéletesebben kikutatta, mint az eddig történt. Az általa gyűjtött növények mintegy 2000 külön fajra rúgtak, melyek közt több új is szerepelt; a puhányok és rovarok száma pedig mintegy 3000 fajra ment; ezek között is több igen ritka s egészen új fajok találtattak. Füle András azonban Szlivnótól nem messze minden nyom nélkül elveszett. 1836-ban F. a berlini születésű Hinke Károlyt, Manolesco erdélyi oláh fiúval, ki F.-nál szintén több évig inaskodott, Macedoniába küldte; Hinke Törökországban meghalt, Manolesco azonban gazdag gyűjteménynyel tért vissza Pestre. F. egy harmadik expeditiót is rendezett, melynek élére Nogel Istvánt állította, kit még gyermekkorában vett volt házába, neveltetett és mindazon tárgyakban oktatott, melyek a növények és állatok gyűjtésére és azoknak kezelésére vonatkoznak. Nogel feladata volt Ruméliának délkeleti részét, főleg pedig Konstantinápoly környékét átvizsgálni, honnét Kis-Ázsiába átkelvén, Brussában, a Marmora tenger partján telepedett le; innét a Kaukazusba utazott, honnan szerzett érdekes gyűjteményeit F.-nak hiven elküldötte. A Kaukazusból Konstantinápolyba visszatérvén, a szultán kertjében nyert alkalmazást, mig végre Vetsera, egy német herczeg követje, megtette jószágigazgatójává. F. ezután egy negyedik expeditiót tervezett, melylyel Zach Ferenczet bizta meg, kit Candiába s a közel fekvő szigetekre küldött; midőn azonban Zach egy évig nem hallatott magáról, Frivaldszky János vállalkozott, hogy őt Candiában fölkeresi, hol Zaczhot föl is találta, a ki azonban az expeditió érdekében semmit sem tett; ekkor Fr. János több hónapig ott maradt, nagy szorgalommal gyűjtött Smyrnában és Brussában is, azután 1845 tavaszán gyűjteményével együtt visszaérkezett törökországi utazásából. 1846. áprilban Frivaldszky János társaságában maga kelt útra s a Balkánon át, annak déli oldalára Szlivnó városába hatoltak; innét Várnába s Konstantinápolyba mentek, majd a szomszéd szigetekre, Brussába s Smyrnába utaztak. F. azonban megbetegedett és e miatt visszautaztak; meglátogatták Siciliát, felmentek az Aetna tetejére s Palermon át Olaszországba és onnét haza tértek. F. ezentúl tudományos utazásait csak a hazára szorította; még élete utolsó szakában is két új ágát a leirati természettudományoknak választotta további működése tárgyául, t. i. Magyarország földi s édesvizi puhányait és a magyarországi barlangok rejtélyes állatainak kutatását. 1832-ben a firenzei tudom. akadémia rendes tagnak, 1833. nov. 15. a m. tudom. akadémia levelező tagjának, 1836-ban a londoni Entomological Society szintén tagjának választotta meg. 1837-ben a m. nemzeti múzeumhoz az archaeologia és numismatika helyettes őrének neveztetett ki; 1838. szept. 7. a m. tud. akadémia a természettudományi osztályban rendes tagnak választotta. 1841-ben a kir. m. természettudományi társulat megalapításában tevékeny részt vett. Ugyanez évben a lipcsei természettudományi társulatnak levelező tagja lett. 1842-ben a párisi Société entomologique de France és a stettini entomol. társulat mint megválasztott tagjukat oklevelökkel tüntették ki. 1845-ben a m. természettudományi társulat rendes és választmányi tagjává, az altenburgi természettud. társulat pedig level. tagjává választotta. 1847-ben István főherczeg és az ország nádora kinevezte a m. nemzeti múzeum tiszteletbeli őrévé. 1849-ben a prágai Lotos cz. természettud. társulat tagsági oklevéllel tisztelé meg. 1850-ben a nemz. múzeum természetiek osztályához rendes őrnek neveztetett ki; ugyan ez évben az erdélyi nagy-szebeni természettudom. társulatnak lett rendes tagja. 1851-ben a regensburgi állat- és ásványtani társulat rendes és alapító tagúl választotta meg. Ugyanezen évben gyengélkedő egészsége, részint a politikai és hivataloskodási viszonyok változása miatt múzeumi hivataláról lemondott. Egyik szemén is súlyos baj támadván, utolsó évi működése leginkább a szobájára szorítkozott; az év szebb részeit a Svábhegyen levő villájában vagy Jobbágyiban (Nógrád) fekvő jószágán családja körében töltötte. 1870. ápr. 3. még egyszer útra kelt Törökországba; Konstantinápolyon át Brussába és Gemlikbe utazott, honnét június közepe táján visszatérvén, okt. 19. Jobbágyiban meghalt.
Czikkei az Orvosi Tárban (1831. Könyvismertetés), M. Tudós-Társaság Évkönyveiben (II-IV. 1832-38. Közlések a Balkány vidékén tett természettudományi utazásról, 27 szinezett rajzzal, különnyomatban is; V. 1838-40. Magyarország kőszenei, természettani s helyirati tekintetben. IX. 1848-59. Hazánk faunájára vonatkozó adatok és a puszta-peszéri erdő), a Tudomány-Tárban (1834. F. természettudományi expeditiója a Balkány vidékére); a Flóra cz. folyóiratban (1835. Succinctae diagnoses specierum plantarum novarum europaeo-turcicarum in catalogo meo occurentium), Gistl Faunusában (1837. Neue Käfer, Falter und Schnecken aus den balkanischen Gebirgen), a Természettudományi Társulat Évkönyveiben (I. 1841-45. Természetrajzi utazás Törökországban, 22 szinezett ábrával), a M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (1844. Kirándulás a szepesi Kárpátokra) a M. Tudom. Akadémia Értesítőjében (1855. 2. sz. Magyarország és Erdély édesvizi és földi puhányai), a bécsi Zoolog.-botan. Verhandlungenban (VII. 1857. Drei neue Grottenkäfer aus Ungarn. Frivaldszky Jánossal együtt), a Math. és term. Közleményekben (II. 1863. Entomologiai kémleletek), az Ung Revueben (1869. Aus den charakteristischen Angaben zur Fauna Ungarns).
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica sistens monographiam serpentum Hungariae. Pestini, 1823.
2. Catalogus insectorum Emerici Frivaldszky. Pestini, 1834.
3. Javaslat a természettudományok hazánkban felvirágoztatása ügyében. Pest, 1844.
4. Értekezés a vándor sáskáról, természetrajzi és státus-gazdászati szempontból. Buda, 1848. Két tábla rajzzal. (A történeti adatok Gerenday Józseftől.)
5. Jellemző adatok Magyarország faunájához. Pest, 1866. 16 kőrajzú táblával. (Előbb a m. tudom. akadémia Évkönyvei XI. kötetében 1865. jelent meg. A m. tud. akadémia 1870-ben a nagy jutalommal tüntette ki. Ism. Hon 1867. 11. sz.)
Kéziratai: A Balkán vidéken tett természettudományi utazás, Succincta diagnoses specierum novarum Europaeo-Turcicarum (plantarum) a m. n. múzeum kézirattárában.
Arczképe: kőnyomat Grundtól (Magyar orvosok és természetvizsgálók XV. 1871. nagygyűlésének Munkálataiban. Pest, 1872.
Névaláirása 1839-ből. (Vasárnapi Ujság 1889. 44. sz.)
Tudom. Gyűjtemény 1822. XII. 115. l.
Orvosi Tár II. 1831. 90. l.
Hanák, Az állattan története, Pest, 1849. 146-151. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára III. 525
Ferenczi és Danielik, M. Irók I. 148.
Magyarország és a Nagyvilág 1870. 44. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1871. l. sz. arczk.
Természettudományi Közlöny 1871. 501. l.
Fővárosi Lapok 1871. 274. sz.
M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai XV. 1872. arczk.
Nendtvich Károly, Frivaldszky Imre életrajza. Pest, 1872. (Értek. a term. kör III. 3. szám).
Szinnyei Könyvészete és gyászjelentés.