bölcseleti doktor, hülyék és gyengeelméjűek intézetének igazgató tulajdonosa, előbbinek bátyja, szül. 1852. máj. 1. Körmenden Vasvármegyében, hol atyja timármester volt; a gymnasiumot Nagy-Kanizsán járta. A papi pályára készült, de 14 éves korában egy hülye gyermek iránt érzett szánakozása más pályára terelte s ő a hülyék nevelésére szánta magát. Varasdon Horvátországban tanítói alkalmazást nyert és itt egy hülyének nevelésével is foglalkozott. Majd Körmenden, Sárváron, Szent-Péterfán tanított, utóbbi helyen egy hülyét is nevelt. Innét Szőnyi Pál budapesti nevelőintézetébe ment házi nevelőnek. Öt évi tanítóskodás után azon meggyőződésre jutott, hogy a neveléstudományban való alapos jártasság nélkül kedvencz eszméjének nem élhet, mi okból Kőszegen a póttanfolyamot hallgatta; azután Budapesten tanítóképző-intézeti növendék lett, hol ösztöndíjjal jutalmaztatott. E mellett egy nagykereskedő házánál egy hülye gyermek nevelésére vállalkozott. A tanképesítés elnyerése után egy hülye gyermeket vett magához és ennek nevelésével foglalkozott. Érintkezésbe lépett a Németországban fennálló hülye-nevelő-intézetek egyik-másik igazgatójával s levelezés útján iparkodott tapasztalatokat gyűjteni. 1875-ben államsegélylyel külföldi útra indúlt; meglátogatta a németországi hülyeintézeteket, sőt Hollandiában a hágai s Oroszországban a rigai hülyeintézetet és a prágait is megnézte. Midőn utazásából visszatért, megbetegedett és ezen betegsége alatt egy egylet segélylyel járult törekvéseihez, úgy hogy 1875. nov. 1. Rákos-Palotán megnyithatta a Munka cz. hülyék intézetét, melyet azonban, az intézet felügyelésére kiküldött bizottság nézeteit nem osztván, öt negyed év mulva megszüntetett, mire 1877. febr. 1. ugyan azon házban saját erejéből fölállította az Első magyar hülye-nevelő és ápoló intézetet; azonban még azon év nov. 1. beköltözött Budapestre. Ekkor ő felsége magánpénztárából 300 frtot, a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterium 500 frtot és a fővárosi tanács 200 frtot adományoztak; ennyivel támogatják évenként az intézetet. F. ezért alkalmas helyiséget vett fel a budai oldalon (I. kerület, Alkotás-utcza 16. sz.) és itt van az intézet 1880. nov. óta. Több fővárosi intézetnek tiszteletbeli tagja. Az 1876. szegedi országos kiállításon és az 1878. párisi világkiállításon érdeméremmel, az 1879. székesfehérvári országos kiállításon ezüst érdeméremmel tüntették ki.
A hirlapirodalomban F. volt az első, ki a nevelésnek ez elhanyagolt ágára terelte a közönség figyelmét; irt 1875. máj. a Pester Lloydba, aztán a Pesti Naplóba, Független Polgárba s több napi lapba. Felolvasást tartott 1875. máj. a központi Fröbel nőegylet képzőjében és 1882. márcz. az iparegyesületben.
Munkája: A hülyeség s a hülyeintézetek különös tekintettel Magyarországra. Bpest, 1884.
1879-től fogva intézetéről kilencz Értesítőt adott ki s ezekben több czikke jelent meg.
Magyar Paedagogiai Szemle 1882. fénynyomatú arczképpel (Rill József).
Horváth Ignácz Könyvészete 1884.