magyarországi származású s az 1849-ki magyar szabadságharczban mint 14 éves fiú töb csatában vett részt; azután az osztrákok besorozták mint őrmestert a Don Miguel ezredbe. 1859-ben az olasz hadjárat alatt átlépett az olasz hadseregbe; 1860-ban mint tiszt, egy önkéntes zászlóalj szervezésével bizatott meg Palermóban. Milazzónál könnyű sebet kapott; ekkor Garibaldi őrnagygyá nevezte ki s Monte-Leone-ban térparancsnokká tette. Meggyógyulván az Basilicata zászlóaljat alakította s csapatait győzelemről győzelemre vezette; részt vett az okt. 1. volturnói ütközetben és okt. 5. ötezer bourbont vert vissza a capuai várba. 1861-ben a rendes hadseregbe osztották. 1862-ben Garibaldihoz állott, ki a sarnicói kudarcz után, magával vitte Capreraba s innét Siciliába, hol az aspremontei katasztrofa után vizsgálati fogságba került a genuai várba. 1863-ban a cuneoi magyar segélysereget kiegészítő toborzókhoz ment és az ottani tiszti iskolában a katonai tudományok egyik szakosztályát adta elő a tisztjelölteknek. Garibaldi keletre küldte, egy olasz-magyar legio alakításával bizván meg, melynek Garibaldi vezérlete alatt Oláhországból kellett volna Magyarországba törni, s elősegíteni a velenczei kérdés megoldását. Azonban Frigyesit Oláhországban elfogták és az egész terv meghiúsult. 1866-ban az olasz-porosz-osztrák háborúban vett részt; egyik legfényesebb tette volt a Monte-Giove bevétele; később Condinot szabadítá föl; ekkor a katonai vitézség érmét nyerte s alezredes lett. A hadjárat bevégeztetvén, 1866. ősz végén Londonba ment az angol nyelv megtanulása végett. 1867-ben kereskedői pályára lépett; azonban csakhamar a politikaira tért vissza. Garibaldi titkos megbizással Németországba küldötte. Visszatérve, az expeditio szervezésében tevékeny részt vett, de az olasz kormány elfogatta s a svájczi határszélre kisértette. Azonban titokban visszatért Olaszországba s Terniben két zászlóaljat szervezett és Garibaldi a 2. hadsereg parancsnokává nevezte ki. Monte-Rotondo bevételét együtt tervezték; F. a mentonai harczban megsebesült és Genfbe utazott. Később ismét visszatért Olaszországba s az 1867. hadjárat megirásával foglalkozott. 1868-ban alapította Firenzében Garibaldi fiával Ricottival a sardiniai telepitő társulatot, mely megbukott; e miatt Garibaldinál kegyvesztett lett, mit annyira szivére vett, hogy megőrült és néhány év mulva Milanóban meghalt.
Czikke a Honvédben: 1868. 24. sz. Az 1867-iki római hadjárat. (Személyes visszaemlékezések).
Munkája: ĽItalia nel 1867. Storia politica e militare, Firenze, 1868-69. Két kötet, térképpel.
Kertbeny szerint Suták volt a családi neve.
Kertbeny, Namensverzeichniss Ungarischer Emigration. Brüssel, 1864. 16. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1868. 7. sz. arczk.
Hazánk s a Külföld 1868. 35. sz. arczk. (Óváry Lipót).
Pohler, Bibliotheca historico-militaris. Cassel, 1890. II. 711. l.