orvosdoktor, szül. 1864. aug. 6. Budapesten, hol középiskoláit az ág. ev. főgymnasiumában végezte; az orvosi előadásokat a budapesti egyetemen hallgatta, mely idő alatt az egyetemi életben élénk részt vett, a mennyiben az orvosok segély- és önképzőegyesületének választmányi tagja, később főjegyzője s alelnöke volt; mint ötöd éves orvostanhallgató belgyógyászati pályadíjat nyert egy munkájával, melyet később kibővítve a m. tud. akadémiában felolvastak. Tanulmányainak bevégzése után Korányi tanár egyetemi első belkórodájához neveztetett ki segédorvosnak, hol másfél évig mint díjtalan és két évig mint díjazott orvos működött, azután Korányi tanár magán assistense lett. 1892-ben a munkás poliklinika belgyógyászati osztályának vezető orvosává választatott meg; egy év mulva az akkor alakult budapesti kerületi betegsegélyző pénztár hely. főorvosává hivatott meg, mely állásban jelenleg is működik.
Czikkei az Orvosi hetilapban (1889. A suspensio után fellépett haemoglobinuria esete, 1890. A különböző hőmérsékű s mennyiségű bevett viz befolyása az ép és kóros szívre, ugyanez németül a Wiener Medic. Presseben és a Math. und Naturw. Berichte aus Ungarnban); a dr. Korányi Frigyes 25 éves tanársága ünnepére kiadott Jubilaris dolgozatokban (1892. A szív viselkedése a heveny munkával szemben, ugyanez németűl a Wiener med. Presseben); a M. Orvosi Archivumban (1892. Az ureum hugyhajtó tulajdonságáról, ugyanez németűl az Archivum német kiadásában).
Munkája: Vény-gyűjtemény és orvosi utasítások betegsegélyző pénztári orvosok, hatósági, gyári, egyleti sat. orvosok számára. Bpest, 1893.
A Pallas Nagy Lexikonának orvosi munkatársa.
Corvina 1893. 19. sz. és önéletrajzi adatok.