cs. kir. miniszteri tanácsos, előbbinek testvérbátyja, szül. 1817. máj. 19. Nagy-Szebenben, 1825-ben ő is Kolozsvárra s 1827-ben Bécsbe költözött; a gymnasiumot ugyanott és Nagyszebenben végezte s a jogot a kolozsvári lyceumban hallgatta. 1837-ben az erdélyi guberniumnál lépett hivatalba, később az erdélyi kincstári hivatalnál szolgált. 1840-ben a cs. kir. udvari kamaránál vállalt hivatalt, 1847-ben tiszteletbeli udvari fogalmazónak, 1855-ben miniszteri titkárnak és 1864-ben osztálytanácsosnak neveztetett ki s 1874-ben nyugalomba helyeztetett.
Munkája: Karl Bernhardt Freiherr von Hietzingen, k. k. wirklicher Geheimer-und Reichsrath. Wien, 1864. (Különnyomat a Wiener Zeitungból.)
Kéziratban: Útleirása Németországban, Belgiumban, Angolországban, Francziaországban és Svájczban 1843-ban. (Németűl.)
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 572. l.