miniszteri hivatalnok, szül. 1841. máj. 1. Pesten, hol iskoláit is végezte; előbb a tanítói pályára készült és mint ilyen hat évig Pesten működött, ezalatt a reáltudományokból elkészült és 1864-ben tanítói képesítést nyert alreáliskolákra; azután a hirlapirói pályára lépett. A Honnak 1866. máj. 15-től munkatársa lett és e lapnak külföldi rovatát vezette, később országgyűlési tudósítója, majd segédszerkesztője lett. 1882. őszén a m. kir. kereskedelmi miniszteriumban a szabadalmi levéltár és védlajstromozó hivatalhoz levéltárnokká, 1892. máj. pedig könyv- és térképtári igazgatóvá neveztetett ki. A m. tudom. akadémia 1882-ben a nyelvtudományi bizottság segédtagjának, 1886. pedig e bizottság külső tagjának választotta.
A papirgyártásról és tűgyártásról irt a Vasárnapi Ujságba (1876); sat. A M. Nyelvőrnek évek óta állandó munkatársa.
Munkái:
1. Waldfried. Regény. Auerbach Berthold után németből ford. Bpest, 1874. Három kötet.
2. Peveril lovag. Regény, Scott Walter után ford. Bpest, 1874.
3. Találmányok könyve. Bpest, 1877-79. Négy kötet. (Ism. Néptanítók Lapja 1876.)
4. Képek az iparos világból. Olvasókönyv néptanítók és iparos tanulók számára. Bpest, 1881. (Ism. Néptanítók Lapja.)
5. Mesterségek könyvtára. I. Butorasztalosság. II. Épületasztalosság. III. Kádárság. Bpest, 1882-84. Három kötet.
Szerkeszti a Találmányok Leirása cz. szaklapot 1884 óta Budapesten.
Álneve: Kay János népnevelési czikkeknél a 60-as években.
Igazmondó 1871. 88. sz. arczk.
Petrik Könyvészete.
Budapesti VI. kerületi főreáltanoda Emlékkönyve 1880. 111. l.
Horváth Ignácz Könyvészete 1881-82. 1884.
Budapesti Közlöny 1892. 123. sz.