nyug. udvari titkár, a m. tudom. akadémia levelező, a Kisfaludy-társaság rendes és a Petőfi-társaság tiszt. tagja, született 1811. nov. 11. Német-Kersztúron, Sopronmegyében, hol atyja Eszterházy herczeg gazdatisztje volt; Sopronban a gymnasiumi négy osztályt elvégezvén, Pécsre ment a rhetorikát és poézist tanulni. A középiskola 6. osztályát Győrött végezte, mialatt magyar színészekkel is megismerkedett; a 8. osztályt Szombathelyen járta ki. Azután gazdasági tanfolyamra a keszthelyi Georgiconba ment, onnét pedig joghallgatónak Egerbe. Midőn Dunán-túl a kolera pusztítani kezdett, anyja hazahívta; azonban első szerelme visszatéríté Egerbe, hol egy évig a megyei főjegyző mellett mint gyakornok működött. Anyja azonban arra ösztönözte, hogy a kincstár szolgálatába lépjen; ajánló levelekkel állított be 1833-ban Budán Stipsics kincstári tanácsoshoz, ki azzal fogadta: Van-e annyi vagyona, hogy vagy 12 évig ingyen szolgálhasson? Ettől a kérdéstől megijedt és elment jurátusnak Pozsonyba, hol anyja kérő levelével jelent meg az akkor már ünnepelt Széchenyi Istvánnál; azzal kecsegtette magát, hátha a gróf magával viszi Angliába; szóba is hozta e reményét, de a gróf azt mondta rá: Én csak úgy vihetném magammal, ha a komornyikomat itthon hagynám s ön pótolná a helyét. Így az ifjú nem jutott Angliába, hanem Nagy-Czenkre, hol egy nagy szanszkrit szótárból kellett kikeresnie és leírnia a magyarhoz némileg hasonlító szavakat a gróf számára; félév alatt elvégzé az A. betű felét s aztán egy pap nagybátyja után pár ezer forintot örökölve, megáhítá a függetlenséget. Bement 1834 tavaszán Sopronba s beállt kadetnak a Prinz von Sachsen nehéz lovasezredbe. Nehány hó mulva a katonaságot is ott hagyta s gazda lett. A somogymegyei Gombán özvegy Hunkarnétől bérelt ki vagy száz hold földet s azután sietett megnősülni Egerbe, feleségül vette azt a kedves magyar lányt, a kiről mindig azt mondta: egyszer szomorította meg életében, azzal, hogy meghalt. Nem tudott gazdálkodni, rosszúl ment a dolog s túladott a bérleten. A fővárosba vágyott, a hol már akkor pezsgeni kezdett a magyar elem az irodalomban és színi előadásokban. Mátray Gábor kieszközölte számára az akadémiai irnokságot és 1837. áprilban elfoglalta állását. Már azelőtt is, de még inkább ezután szorgalmasan irogatott a lapokba. Összeütközései voltak Schedel (Toldy) Ferencz titkárral, s mivel gyanú támadt ellene, hogy az irodából adatokat szolgáltat az akadémia tagjai ellen; gróf Teleki József elnök felszólítá, hogy jobb lesz, ha beadja lemondását és be is adta rögtön. Néhány hónapig állás nélkül maradt, de sokat irt és tett. A nemzeti színház megnyitása (1837. aug. 22.) és a pesti árvíz (1838. márcz. 13.) nagymértékben igénybe vette az akkori irók tevékenységét; az inség enyhítésére ő is felolvasásokkal egybekötött hangversenyeket rendezett, egyet 1838. virágvasárnapján, melyben Kossuth Lajos buzdító zárszóval működött közre. 1838. aug. 6. mint kincstári fogalm. gyakornok tette le az esküt Budán. 1841-től Kossuth Pesti Hirlapjába dolgozott; azonban ez nem tetszett F. hivatali főnökeinek s 1843. elején oly kikötéssel nevezték ki őt kincstári levéltári tisztnek, hogy a Kossuth lapjába többé ne irjon; Kossuth febr. 5. lapjában néhány sorral maga vett tőle meleg búcsút. A magyar tudom. akadémia 1845. nov. 22. levelező tagjának választotta meg. 1843-ban megindítá a Magyar életképek havi füzeteit, melyeket a következő évben Életképek czímmel hetilappá alakított át. Lapjának nemzeti iránya szemet szúrt, azért a kormány legjobbnak vélte eltávolítani Frankenburgot a magyar irodalom központjából. Gróf Szécsen Miklós 1847. tavaszán adta tudtára, hogy udvari tolmácsnak van kinevezve a bécsi kanczelláriához; jún. 25. elbúcsúzott irótársaitól, az Életképeket átadta Jókainak és elútazott Bécsbe. A bécsi 1848. októberi napok reá is szerencsétlenséget hoztak; midőn Windischgrätz herczeg bevette a várost, a bécsi magyar ministerium tagjaival való érintkezés miatt gyanuba jött és novembertől 1849. januárig fogságot szenvedett; ekkor befolyásos ismerőseinek köszönhette, hogy kiszabadult, de megzaklatták nagyon. Utóbb azonban fogalmazónak nevezték ki a bécsi legfőbb törvényszékhez, 1855-ben az úrbéri legfőbb törvényszékben, 1860-ban pedig az udvari kanczelláriához titkárnak. 1866-ban nyugalomba lépett. A kilencz év, melyet Bécsben töltött, keserűséget árasztott reá, neje elhúnyt, fia (fiatal katonatiszt) kivégezte magát; F. maga egy német bárónőt, egy osztrák katonatiszt leányát vette nőül, kitől csakhamar külön vált. Mihelyt nyugdíjba lépett, sietett letelepedni a fővárosba, hol irt a lapokba, szerkesztett és a Kisfaludy társaságban, mely 1867-ben tagjai sorába választotta, gyakran tartott felolvasást. Midőn nemes szívű barátnője (1881. okt. 10. óta neje), Carina Anna, ki éveken át a nemzeti szinház operájának drámai primadonnája volt, megvált a művésznői pályától, 1868-ban ő is, F. is Sopronba költöztek. Elnöke lett az ottani társaskörnek és az általa alapított irodalmi és művészeti körnek. A soproniak 1879. jan. 5. ülték meg 50 éves írói jubileumát; a hölgyek ezüst koszorút, a társas-kör arany tollat nyujtottak át neki; a m. tud. akadémia üdvözletét Nagy János kanonok és Zichy Antal tolmácsolták. 1881. okt. ismét a fővárosba költözött. 1884. tavaszán megtört ereje, betegség vett rajta erőt és a Grácz melletti Ebbenbergben keresett gyógyulást, hol júl. 3. húnyt el. Lázálmaiban is hazavágyott s övéivel megfogadtatta, hogy holttestét Budapestre szállítsák; ez meg is történt és 7. temették a kerepesúti temetőben. Koporsójánál Paulai Ede és Jókai Mór mondottak búcsúbeszédet; a m. tud. akadémiában pedig 1886. nov. 29. Vadnai Károly tartott fölötte emlékbeszédet.
Az 1833. ápr. megindult első szépirodalmi lapba, a Regélőbe s társlapjába a Honművészbe verseket és adomákat küldött, mint kadét 1834-ben irta Der erste April cz. kis vígjátékát, melyet a német színészek Sopronban eljátszottak s mely a Rajzolatokban magyarúl is megjelent. Somogyi gazdálkodása alatt a Honművészbe irt vidéki tudósításokat, 1836-tól a Koszorúba is; fő dolgozótársa lett a Rajzolatoknak (1836-39.), beszélyeket irt a Hajnal (1837-38.), Részvét Gyöngyei (1838) és Emlény (1843-44.) cz. Zsebkönyvekbe s dolgozott a Jelenkorba is. 1838-ban Nagy Ignáczczal Budapesti Divatlap czimmel lapot akartak megindítani, de nem kaptak reá engedélyt. Ekkor a pesti német színház számára két bohózatot és két vígjátékot írt, melyekért hatvan-hatvan ezüst forintot kapott; a Seltener Nebenbuhler czíműt a bécsi Saphir is megdícsérte; (a pesti német szinpadon 1839. febr-márcz. kétszer adták). Saphir Zsigmond Pester Tageblatt-jába magyar tárgyú tárczákat és nemzeti szinházi kritikákat irt, a Spiegelben pedig verseket közolt. 1841. jan. a Pesti Hirlap megindultával, F. a lapnak dolgozótársa lett és abba a fővárosi ujdonságokat irta, sokszor elmésséggel, gúnynyal és szatirával. 1843-ban a Garay Regélőjében a Budapesti levelek cz. voltaképen ő teremtette meg a fővárosi tárczát. Mihelyt a Hölgyfutár 1849. nov. megindult, annak szorgalmas dolgozótársa lett és a Pesti Naplónak bécsi leveleket irt. Dolgozótársa volt a Magyar Sajtónak (1856), Bolond Miskának, (1860-tól), a bécsi Fremdenblattnak és Wanderernek; öreg napjaiban is irt humoreszkeket és szatirákat bőven. Midőn a szerkesztéssel fölhagyott, csak mások lapjaiba, így a Honba (1867. 162. 164. sz.), Athenaeumba, Sopronba stb., főleg a Fővárosi Lapokba irt (1866-85). Székfoglalóját 1867. nov. 27. tartotta a Kisfaludy-társaságban: Töredékes észrevételek irodalmi viszonyainkról s a fordításokról (Kisfaludy-társaság Évlapjai. Uj folyam IV.), a Koszorúban (IV. 1880. Petőfi és az Életképek; visszaemlékezések). 1884. márcz. 26. tartotta utolsó felolvasását: Tükörképek a régi írói életből cz. alatt a Kisfaludy-társaságban.
Munkái:
1. In Julium Macrinum. Pestini, 1827. (Szatira.)
2. Humoriszticai felolvasás és szavalmányok. A vízkárosult pestmegyei adózó nép fölsegélésére. Pestini, 1838. (Garay, Hunyadiak kardja cz. balladája a F. Változatok azon themára: Jó a remény és emlékezet, ha hit s szeretet jégre vezet.)
3. Estikék. Pestini, 1844. Két kötet. (F. munkái 1. 2. k.)
4. Volksthümliche Sittenlehre. Wien, 1854. (Zsoldos Ignácz, Népszerű erkölcstudománya magyarúl; 20,000 példányban kelt el; 2. kiadás. Pest, 1873.)
5. Sirvavigadók. Pest, 1857. Két kötet. (F. munkái 3. 4. Ism. M. Sajtó 157. sz.)
6. Zsibvásár. Pest, 1858. Két kötet. (F. munkái 5. 6.)
7. Bolond Miska Naptára. Pest, 1858-70. (13 évfolyam, az első évfolyamból 10,000 példány kelt el.)
8. A Bolond Miska Albuma. Pest, 1860. (Hat füzet; különnyomat az előbbiből.)
9. Őszinte vallomások. Pest, 1861. Két kötet, arczk. (F. munkái 7. 8. )
10. Az öreg Bolond Miska kalandjai szárazon és vizen, mennyben és pokolban, képekkel. (Pest, 1863.)
11. Emlékiratok. Az őszinte vallomások folytatása. Pest, 1867. Három kötet. (Ism. Hon 1868. 159., 161., 162. cz. )
12. Bécsi élményeim. Sopron, 1880. Két kötet. (2. kiadás. Pest, 1883.)
Szerkesztette a Természetet Kunossal 1838-ban; Magyar Életképeket 1843 (jan-decz.) és az Életképeket 1844. jan. 4-től 1847. június végeig és melléklapját az Irodalmi Őrt, 1845. júl. 12-től 1846 májusig; a Magyarország és a Nagyvilágot és melléklapját a Pesti Hirlapot 1866. decz. 16-tól 1867. febr. végeig; az 1848. cz. politikai napilapot 1867. márcz. 3-tól 1868. márcz. 30-ig.
Kéziratban maradt A művészcsalád cz. regénye, melyet még Bécsben irt (de csak két rész készült el belőle), egy kötetnyi német verse, Fehér és fekete pontok cz. humoreszkgyűjtemény, Aus dem Tagebuch eines alten Satirikers (két kötet német humoreszk) és német vígjátékai, melyeket Pesten, Budán, Pozsonyban és Temesvárt adtak elő.
Arczképe aczélmetszetben Axmann Józseftől Bécsben. (Az Őszinte vallomások mellett.)
Rajzolatok 1839. 18. sz.
Sonntagsblätter, Wien, 1843. 548. l.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 115. l.
Honderű 1847. II. 4. sz. (Severus.)
Ujabbkori Ismeretek Tára, III. 487. l.
Hölgyfutár 1851. 5. sz. arczk. (Életképek és a Pesti Hirlap).
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 148. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 46. sz. arczk. 1879. l. sz. arczk. (Kárpáti Károly.)
Kisfaludy-Társaság Évlapjai III. 34. l. VII. 261. 365. l. (Jókai Mór, Kortársaim.)
Egyetemes M. Encyclopaedia. VIII. 455.
Vutkovich, M. Irók Albuma, Pozsony, 1873. 161. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Figyelő VI. (Életrajza.) IX-XV. XVII-XIX. XXII.
Lauka, Multról a jelennek 91. l. 1879. Hon. 5. sz.
Vasárnapi Ujság 1. sz. arczk. (Szász Károly.)
Ellenőr 8. sz. (Moller Ede.)
Fővárosi Lapok 1879. 4. 158. sz. 1885. 107. 112. sz.
P. Napló 1879. 5. 9. sz. 1880. 149. sz. 1885. 125. sz.
Egyetértés 1879. 5. sz. 1885. 126. sz.
Ország-Világ 1885. 22. sz. (Irodalmi hagyatékából. Ábéczés versek felnőttek számára.)
Koszorú VII. 1880. (Mikszáth K.)
Szinnyei Repertóriuma. Történelem II.
Sopron 1879. 2. sz. (Kárpáti K.) 1887. 29. sz. (Récsey Viktor.)
M. Könyvészet 1881.
Akadémiai Almanach 1885-re. 329. l.
Vadnai Károly, Emlékbeszéd F. A. fölött. Bpest, 1887. (Emlékbeszédek IV. 3. sz.)
Beöthy Zsolt. M. Nemzeti Irodalom Tört. Ismertetése. II.
Budapester Tageblatt 1890. 18. sz. (Notizen zu meiner Biographie) és gyászjelentés.