iparos és socialista, ó-budai származású, az aranyműves iparra adta magát és bejárta Nyugot-Európát, míg végre Párisba jutott; itt találta őt 1871-ben a Communárd-lázadás, melyben ő is előkelő szerepet vitt; fegyveres csoportokat vezetett, jelen volt az Arceuil kivégzésénél, a gobelingyár leégetésénél; azután menekült Angolországba; onnét Hollandiába, Svájczba s Németországba utazott, végre hazatért. Miután a franczia kormány in contumaciam halálra itélte s ezen itéletet megküldte a magyar igazaságügyi miniszternek, azonban minden indokolás nélkül, F. tiz hónapig vizsgálat alatt és három hónapig fogságban volt, végre szabadon bocsátották.
Szerkesztette Budapesten a Munkás Heti-Krónikát, a magyarországi munkások közlönyét, és az Arbeiter Wochen Chronikot 1876. okt. 22-től 1877. febr. 18-ig Ihrlinger Antallal együtt; azután az utóbbit maga 1881. jun. 5-ig. 1882-ben sajtóvétség miatt a váczi fegyházba került.
Arbeiter Wochen-Chronik 1876. 43. sz.
Karcsú, Vácz Története IX. 347.