jogi doktor, kir. tanácsos, egyetemi tanár és a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1788. márcz. 24. Nagy-Károlyban Szatmármegyében szegényebb sorsú polgári szülőktől; a gymnasiumot szülővárosában a kegyesrendieknél végezte; 1803. szept. 29. a piaristák rendébe lépett; azután két évig Privigyén vetette meg classikai míveltségének bővebb alapját; utóbb a selmeczbányai alsóbb latin iskolákban tanított (1806-08.); a bölcseleti tudományokat Váczon 1809- és 10-ben hallgatta s az utóbbi év aug. 26. a m. tudom. egyetemnél a szépművészetek és bölcselet doktorává avatták. 1811-ben Pesten a nemzeti iskolákban tanított; de még azon évben kilépett a rendből. 1811-14-ben a pesti egyetemen a jog- és államtudományokat hallgatta, mire 1815. máj. 19. jogi doktorrá avatták; később a szokásos törvénygyakorlat után ügyvédi oklevelet nyert; 1819-ben pedig a kassai kir. akadémiához a magyar magán- és fenyítőjog rendes tanárává neveztetett ki. 1827. júniusban a pesti egyetemre a Kelemen Imrének 1817-ben történt nyugalmaztatása után hosszabb ideig árván maradt és alig egy esztendeig Bognár József által ellátott hazai magánjog tanszékére hivatott meg. 1830-ban a törvény-tudományi kar idősbikévé és ezáltal az egyetemi tanács állandó tagjává lett; itt nemcsak nyomós hatással volt a tanácskozások folyamára, hanem társai bizalmából az egyetemnek érdekeit közelebbről illető fontos okiratok szerkesztésével bizatott meg; ezek közűl az egyetemnek 1834. decz. 13. kelt ama felterjesztése, melyben könyvnyomdai tulajdonjogának csonkítása ellen erélyesen felszólalván, alapértéke czélszerűtlen kezelésének s a tanulmányok szomorú állapotának élethű rajzát adá, szerzője kitűnő irásmódjának és férfias jellemének egyaránt becses emléke marad. A törvénytudományi kar igazgatóságát Markovics János és Uzovics halála után hosszabb ideig és időközben is azok távollétében ideiglenesen többször viselte; 1832. aug. 14. az egyetem rectorává választatott; ezen minőségében októberben felsőbb rendeletnél fogva adta át a budai főgymnasiumot hatásos beszéddel a kegyes iskolák rendének. 1846. máj. 2. érdemei elismeréseűl kir. tanácsossá neveztetett ki. 1848-49-ben az időnként távollevő egyetemi rector helyét pótolá, sőt az utóbbi év jún. Horváth Mihály közoktatási miniszter által az egyetemnek végrendezéseig annak igazgatóságával bizatott meg, mely tisztét mindaddig viselte, míg a császári seregek másodszori bevonulása után, július végnapjaiban Bécsbe hivatott, hogy a magyarországi jogügyekkel foglalkozó bizottmány tanácskozásaiban részt vegyen. Ezek egyikében az ősiség történeti fejlődését, természetét és az arra vonatkozó intézkedések körüli nézeteit terjedelmesen fejtegette s nemsokára annak befejezése után, feháborodott lelki állapotának súlya alatt összeroskadván, 1850. márcz. 4. erőszakos halállal fejezte be munkás életét. A magyar tud. akadémiában, mely 1847. decz. 23. nagygyűlésen levelező tagjául választotta, Pauler Tivadar tartott fölötte 1850. nov. 25. emlékbeszédet. Nagy gonddal és tetemes pénzáldozatokkal gyűjtött 14,000 kötetből álló ritka becsű könyvtárát használatúl Pest városának hagyományozta; ez annak őrizetét az egyetemre bizta, 1875-ben pedig örök tulajdonául adományozta az egyetemi könyvtárnak; ezen adomány emlékét a könyvtár nagy termében aranybetűs feliratú márványtábla örökíti.
Munkái:
1. Specimen elaborandum institutionum juris civilis hungarici; continens: I. Praecognita; II. Doctrinam de donatione regia. Cassoviae, 1820. (ehhez a jogi doktori koszorú elnyeréseért 1815-ben irt Adományok eredetéről szóló értekezésének töredékeit csatolá; más kiadás, Cassoviae, 1834.)
2. Principia juris civilis hungarici. Pestini, 1828-29. Két kötet. (Ezen munka nemcsak oktatástani szempontból, hanem tudományos belbecsére nézve is honi irodalmunk legbecsesebb termékei közé számítható.)
3. Novum supplementum principiorum juris civilis hungarici, continens addenda et corrigenda ex decretis ann. 1830. et 1836. Pestini, 1837.
4. A közigazgatás törvénye Magyarhonban. Buda, 1845-47. Két rész 3 kötetben. (Miután V. Ferdinand 1844-ben az ország rendeinek ismételve kijelentett kivánságára hajolván, a tudományok magyar tanítását elrendelte, kézikönyvének nem annyira lefordítását, mint magyar nyelven átdolgozását adta; irásmódjára nézve a közösen elfogadott szabályoktól eltérvén, Verseghy rendszeréhez ragaszkodott, sőt az irodalom, törvényhozás és törvénykezés műnyelvét mellőzvén, sajátszerű kifejezéseivel élt és ez által munkája használatát az ifjúságra nézve tetemesen megnehezítette; mint maga irja: «Bájoló szép nyelvünk jövendő szép sorsát a rohanó ujítás árjaitól» féltette.)
5. Ősiség és elévülés. Értekezés. Buda, 1848.
Kéziratban maradt: Észjogtani vázlata és Magyar büntetőjogtana; továbbá a m. nemzeti múzeumban vannak: A közigazság törvénye Magyarhonban, Connotationes historicae seu supplementum ad historiam universalem, Jus naturae és Reliquiae poeticae.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1827. I. 46. sz.
Thewrewk József, Magyarok születésnapjai 32. l. (születését 1790-re teszi.)
Akadémiai Értesítő 1850. V. sz. 296. l. (Pauler Tivadar) és ugyanattól Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. Bpest, 1878.
Jog és Törvénytudományi Tár 1855. 217. l. (Tóth Lőrincz.)
Ujabbkori Ismeretek Tára, III. 487. l.
M. Akad. Almanach 1863. 266. l.
Petrik Bibliographiája.