bölcseleti s theologiai doktor, győri kanonok és főesperes, szül. 1742-ben Nagyváradon; mint esztergomi főegyházmegyei növendékpap a theologiát 1765-66-ban Bécsben hallgatta; 1769-ben fölszenteltetett. Az 1774. okt. 6. egyetemi csődvizsgálaton kiválasztatott az egyháztörténelem tanárává; tanított Nagyszombatban, Budán és Pozsonyban 1787-ig; azután a pozsonyi egyetemes papnevelő igazgatója volt 1790-ig, egyszersmind mérkuti apát. Ezen évben győri kanonokká neveztetett ki, majd székesegyházi főesperessé s püspöki helynökké. Meghalt 1822. nov. 30. Győrött.
Munkái:
1. Seculum secundum antiquissimi seminarii Sancti Stephani regis et apostoli Hungariae a. s. 1766. celebratum. Dum sacra ejus familia divo suo tutori annu solennia festis honoribus persolveret. Tyrnaviae.
2. Introductio in Historiam Ecclesiasticam Novi Testamenti tribus dissertationibus comprehensa de Chronlogiae Technicae Elementis, de Geographia Politico-Ecclesiasticae Principiis, ac de Fontibus Historiae Ecclesiasticae, rectoque horum usu, et scriptoribus recentioris aevi. Budae, 1783.
3. Humfredi Ditton Veritas religionis christianae ex resurrectione Jesu Christi demonstrativa methodo comprobata. Cum Appendice de immaterialitate animarum, et nonnullis aliis momentosis Religionis naturalis placitis. Opus eximium ex Gabr. Vilh. Goetteni versione Germanica in latinum sermonem translatum. Posonii, 1811.
Kéziratban: De tolerantia. De aevi nostri Gnosticis. Synopsis Historiae Ecclesiasticae.
Tud. Gyüjt. 1822. IV. 40. l.
Historia Academiae 96. 113. l.
Pauler Tivadar, Budapesti Egyetem Története I.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka 141. l.
Petrik Bibliographiája.