orvosdoktor, szül. 1755. decz. 21. Szalontán Biharmegyében; anyját születése után elvesztvén, egy rossz mostoha keze alá került, és igy, atyját is négy éves korában elvesztvén, árván és nagy szükségben tengette gyermek- és ifjukorát, úgy, hogy a helybeli iskolát is csak mint a tanító famulusa s mint curátor vagy is társai felvigyázója, látogathatta. Azonban képessége és szorgalma által annyi jóakarót szerzett magának az ev. ref. egyháznál, hogy 16 éves korában ott helyben altanítóvá lett és 1773. ápr. 24. Debreczenben a felsőbb osztályokra iratkozott be. Innen azonban, pályája negyedik évében, kénytelen volt rektorságot vállalni Bárándon, hogy nehány ott félre tett forinttal 1778. márcz. 25. Debreczenben ismét folytathassa tanulmányait. 1781-ben bevégezte a kollégiumi pályát és a jövedelmes halasi rektorságot fogadta el, hol annyit takaríthatott meg, hogy az orvosi szakot választván 1784-ben az egyetemre fölmehetett. 1788-ban orvosdoktor lett és elnyerte a Szatmár városi rendes orvosi helyet, mely lehetővé tette a híres Weszprémi István legifjabb leányával Juliannával 1790-ben kötött házasságát is. 1791-ben a hajdú-kerületi rendes-orvosi állomást nyerte el és Hadházára tette át lakását. Mindinkább súlyosodó mellbetegsége, melyhez hitvesének hűtlenségéből származott fájdalma s végre három fia közől a sokat igérő elsőszülöttnek, egyetlen vigaszának, halála járult, kevés napokkal erre ő is meghalt 1801. ápr. 6. Hadházán. Emlékezetét 1847-ben egy kegyeleti ünnep újította meg, t. i. ez évi ápr. 6. a hadházi temetőben, számos hazafi jelenlétében nők akáczot ültettek sírja négy sarkára, mire Nagy Gábor, a hajdúkerület akkori főkapitánya, beszédet mondott s Lugossy debreczeni tanár Földiről, mint nyelvész és természettudósról értekezett, végül pedig Garaynak egy alkalmi költeménye a Toldy beszéde F. szépirodalmi hatásáról olvastatott fel.
Alapítója volt az első népies iskola egy töredékének, a debreczeni-körnek, mely átmenetet képezett az új iskolához. Nagy befolyása volt mult századbeli nyelvészetünkre is, de nem birt e részben a kellő tudományos alappal; midőn Görög és Kerekes, a Hadi Történetek szerkesztői, 1789-ben jutalmat tűztek ki egy magyar nyelvtanra, F. egész lélekkel hozzá látott egy ilyennek készítéséhez, s bár a jutalomra az ő műve nem érdemesíttetett és az öt pályamunkából a pályabirák egy hatodikat dolgoztak, az úgynevezett debreczeni nagy grammatikát 1795-ben; nagyobb részét a tartalomnak csakugyan Földié nyújtotta. Szépműtani s költészeti dolgozatai megjelentek a M. Músában (1787. A magyar versekről, és költeményei, így Reland Adorján Galateája 13 elegiában), Mindenes Gyűjteményben, Orpheusban és M. Múzeumban (1787-92. lyrai versei többnyire Anacreon, Horatius, Catullus után szabadon dolgozva és Lucinda énekes játéka Gellert után, az első jó dalszöveg nyelvünkön; eredetije: Das Orakel, 1747.), a M. Hirmondóban (1792. II. 905. l. Elmélkedés a zsidó versirásról.)
Munkái:
1. Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról. Bécs, 1793. (Melyben az addigi növénytani nyelvet birálat alá veszi s azon törvényeket fejtegeti, melyek szerint a tudományos műnyelv megállapítható; egyszersmind felkéri a hazafiakat, hogy a vidékeiken szokásos növényneveket vele közöljék. Ujra kiadta Székelyhidy Viktor a Gyakorlati Mezőgazdában 1888. Ezen munkájáért a jenai természetvizsgáló társaság 1794. szept. 21. kelt rézmetszetű oklevéllel tiszteletbeli tagjai sorába választotta.)
2. Természeti história a Linné systemája szerént. 1 csomó. Az állatok országa. Pozsony, 1801. (Ism. Annalen der Oesterr. Literatur 1802. 1. sz. A növénytant már nem ő, hanem teljesen az ő módja szerént alkotva meg a műnyelvet Diószegi és Fazekas adták ki.)
Levelei Kazinczy Ferenczhez, Pest, 1788. okt. 2., Szatmár, 1789. febr. 5., márcz. 20., máj. 16., 19., aug. 1., 25., nov. 17., decz. 29., 1790. jún. 23., szept. 17., nov. 21., 1791. febr. 5., márcz. 9., máj. 20., jún. 4., 11., 18., decz. 24., kelet n., 1792. aug. 10., 1793. aug. 12. (Kazinczy Ferencz levelezése I. II.); Takács Józsefhez, Hadház, 1799. jan. 25. (Zalai Közlöny 1882. 13-15. sz.)
Kéziratai: A természet tudománya, 4-r. 78 lap.
Értekezése a magyar versirás-, példabeszédek- és közmondásokról 1801. Saját sírirata s némely észrevételei a debreczeni grammatikára 1801. 4-r. 4 lap.
Névaláirása: Hebe 1826. mellékletén.
Orpheus 1790. I. 83. l.
Révai, Planum 72. l.
M. Hirmondó 1795. I. 15. 16. sz.
M. Kurir 1801. 586. l.
Zeitschrift von und für Ungern 1802. I. 135. l. VI. 1804. 115. l.
Annalen der Oesterr. Literatur 1802. I. sz. Intelligenzblatt.
Orvosi és Gazdasági Tudósítások. Pozsony, 1803. 3. sz.
Szépirodalmi Szemle 1847. I. 15. sz. (Toldy beszéde.) 18. sz.
Hanák, Az állattan története. Pest, 1849. 75. l.
Toldy Ferencz, M. Költészet Története. Pest, 1867. és Összegyűjtött Munkái III. (Életrajza.) V. Beszéde sírjánál 1847.
Szinnyei Könyvészete.
Figyelő I-V. XVIII.
Századunk 1869. 261. sz. (Vajda Viktor.)
Sárrét 1876. 16. sz. (Emlékünnepe Hadházán.)
Ellenőr 1876. 70. sz. (Ünnepély.)
Takáts Sándor, Péteri Takáts József Bpest, 1890. 105. 106. l.
Beöthy Zsolt, M. Nemzeti Irodalom Tört. Ismertetése I.
Kazinczy Ferencz Levelezése I-III.
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. és Bakóczi János szives közlése (a debreczeni főiskolai jegyzőkönyvekből.)