ügyvéd, F. Joakim Pozsonymegye főadószedője és tejfalusi Sidó Anna fia, szül. 1829. okt. 17. Csukár-Pakán (pozsonym. Csallóközben); a gymnasium négy osztályát Pozsonyban, a rhetorikát és poézist Nagy-Szombatban, a bölcseletet és jogot Pozsonyban végezte. 1848. júl. ügyvédi gyakorlatra ment; szept. 3. a Pozsonymegyében fölállított önkéntesek soraiba, innét okt. 7. a 15. honvéd-zászlóaljba lépett és átküzdvén a szabadságharczot, 1849. aug. 13. tette le a fegyvert. Aradon besorozták az osztrák seregbe, de mint kolerásbeteg kórházba került, honnét felgyógyulása után Mező-Kovácsházára vonult és 1850. deczemberig a csanádmegyei pusztákon és Simándon lappangott, mikor szüleinek végre sikerült részére certificatot szerezni, melylyel a szülei házhoz visszatérhetett. 1852-ben Botló József uradalmi ügyészhez ment további gyakorlatra. Botló a felakasztott br. Jeszenák János özvegyének, gr. Forgách Aloiziának is ügyésze volt és e minőségben a meggyilkolt javainak lefoglalásakor az utczára dobott családi levéltár rendezését bizta segédére; a munka végezte után báró Jeszenákné elismerésül Földest titkárává, a fiscussal és unokatestvéreivel folytatott pereiben pedig jogtanácsosává tette; 1861-ig vezette a báróné ügyeit Ujlakon (Nyitram.), mikor Pozsonymegye megválasztotta első aljegyzővé s a gazdasági egylet titkárává. 1862-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1867-ben Pozsonymegyénél törvényszéki biró lett s e tisztséget az államosításig viselte, mikor a pozsonyi kir. törvényszékhez biróvá neveztetett ki. Ez időben volt a pártélet legnagyobb hullámzásban és az országa függetlenségeért küzdő F. nem tudta elviselni az elnök tűszurásait, lemondott hivataláról és megalapította Pozsonyban pártja számára az első ellenzéki német lapot, a Westungarischer Grenzbotet (1872. máj. 1.) és szerkesztette decz. 14-ig, midőn azt Simonyi Iván tőle átvette. A Pozsony vármegyei s városi egyesült baloldali ellenzék megválasztotta elnökévé, s ezen tisztet a fusióig vitte. Pozsonymegye törvényhatósági bizottságának a létesítés óta tagja; ennek ingyenes közgazdasági előadója volt, míg a kormánytól függő fizetéses előadókat nem sistematizálták. 1881-ben a duna-szerdahelyi kerület megválasztotta országgyűlési képviselővé s a kerületet 1883-ig képviselte. Felszólalásaiból a Dunaszabályozásra vonatkozó a Közgazdasági Érdekekben megjelent. 1888-ban a felső-csallóközi ármentesítési társaság választotta meg igazgatójává.
Az 50-es és 60-as években a Gazdasági Lapokba irt több czikket, igy a bérrendszerről is. A 60-as években a Pressburger Zeitungban jelentek meg polemikus vezérczikkei, különösen a kiegyezési tárgyalások alatt.
Szerkesztette a pozsonymegyei gazdasági egylet Évkönyveit 1861-től dr. Czilchert Róbert alelnökkel, 1879-től egyedül; 1888 óta pedig az egyesülettől az Évkönyvek helyett kiadott Gazdasági Értesítőt. 1888 óta egyidejüleg évről-évre szerkeszti a felső-csallóközi ármentesítő társaság Jelentéseit.
Kéziratban van a 15. honvédzászlóalj három első századának krónikája.
Szinnyei Könyvészete és Repetróriuma. Természettudományok.
Önéletr. adatok.