zenetanár, előbbinek unokaöcscse szül. 1851. szept. 22-én Sz. Jakabon (Heves). A család a 60-as évek elején Szegedre költözvén, itt végezte a gymnasiumot; azután a technikai pályára készült, melyen nem találta föl a keresett életczélt. Midőn 1875-ben az országos m. kir. zeneakadémia megnyílt, ide iratkozott be. A vizsgálatok letétele után 1879-ben Szegeden telepedett le mint magán zenetanár. 1888-ban Szeged város tanácsa megválasztotta a zenedében a zongoratanári állásra s ugyanezen intézetnél 1890-ben szervezett zenetörténet tanítását is rábizta.
1878-ban lett a Szegedi Hiradó belmunkatársa s mint referens a rendes színi és zenészeti rovatban a napi tudósítások mellett, több nagyobb kritikai ismertetést és aesthetikai czikket és tanulmányt irt; ilyenek: A magyar zenéről, Tinódi Sebestyén és Klingsohr Miklós életrajza és jellemzése (1878), A népdalról (1879.), A mesterdalnokokról (1880.), A zongora története (1881.), A raczionális zongora oktatásról, zene paedagogiai tanulmány; az 1885. országos kiállítás zenészeti osztályáról több közleményre terjedő ismertetés sat.); a Szegedi Naplóba (1879. A török zenéről, Schubert, Mendelssohn műtörténeti jelentőségéről, 1892. A bécsi szinészeti és zenészeti kiállításról sat.); a Zenedei Értesítőben (Szeged, 1888. Hol kezdődjék a zenetanítás? 1889. A zongora történetének rövid vázlata, 1890. A zongorajáték rövid története). Állandó munkatársa volt a Zenészeti Közlönynek, majd rendes levelezője a Harmoniának, melyben Beethoveniana cz. alatt egy nagyobb közleménye is megjelent; irt még a Zene Lapba is.
Munkája: Mozart a szabadkőmüvességben. Különös tekintettel a Varázs-fuvolára. Szeged, 1892.
Kézirat gyanánt hektografálva: Általános zenetörténeti tankönyv (Szeged, 1890.).
Önéletrajzi adatok.