bölcseleti s theol. doktor, Jézus-társasági áldozópap és tartományi főnök, szül. 1571-ben Erdélyben nemes szülőktől; 1588-ban lépett a rendbe s tanulmányait végezvén, a humaniórák tanítása után, a bölcseletet és theologiát Gráczban (1600.) adta elő; több évig mint hittérítő Magyarországon és Dalmacziában működött. Azután a rendház főnöke volt Zágrábban és Nagyszombatban, öt évig pedig egész Ausztria rendházainak tartomány-főnöke. A nagyszombati egyetem alapításánál Pázmánynak hű tanácsadója és 1636-37-ben az egyetem rectora volt. 1636. szept. 16. Pázmány jelenlétében a szerzet tartományi főnöke avatta fel őt theologiai doktorrá. Meghalt 1641. okt. 18. Nagyszombatban.
Beszédet tartott az 1602. közzsinaton a róm. kath. vallás védelmére az eretnekek ellen, gróf Forgách Ferencz esztergomi kardinális-érsek halálakor pedig gyászbeszédet Nagyszombatban. 1612-ben Káldi Györgygyel a szentirás lefordításán, vagy legalább a fordítás tökéletesítésén közreműködött.
Kéziratban három kötet magyar egyházi beszédet hagyott hátra.
Czvittinger, Specimen 152.
Bod, M. Athenas 86.
Horányi, Memoria I. 696.
Siebenb. Quartalschrift VII. 1801. 4. l.
Stoeger, Scriptores 84.
Frankl, A Hazai s Külföldi Iskolázás 201.
Pauler Tivadar, A budapesti magy. kir. tudomány-egyetem története. Bpest, 1880. I. 5. 14. 22. l.