jogi doktor, szül. 1854. máj. 13. Ocsován Zólyommegyében, hol atyja a hg. Esterházy-féle uradalom gazdatisztje volt; a gymnasiumot Tatán, Budapesten és Esztergomban, jogi tanulmányait pedig a budapesti egyetemen végezte s 1878-ban jogi s államtudományi doktorrá avattatott. A joggyakorlatot mint ügyvédjelölt s (1882. okt. 1-től 1884. márcz. 1-ig) mint birósági joggyakornok a kir. itélő-táblánál a fővárosban töltötte; a joggyakorló (patvarista) ifjuság köre elnökének választotta. Vajkay Károly elnök őt nagyobb szabású bűnügyek (pl. a tisza-eszlári hulla, Majláth György országbiró meggyilkoltatása sat.) előadásánál tanácsjegyzőűl alkalmazta. Innen 1884. márcz. a soproni kir. törvényszékhez jegyzővé, 1885-ben az ottani kir. járásbirósághoz albiróvá neveztetett ki. 1886-ban ismét visszajött a fővárosba, hol a VIII-IX. kerületi kir. járásbiróságnál mint albiró működött. 1892. decz. óta a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék birája.
Irodalomtörténeti czikkei: Baróti Szabó Dávid emlékezete (Magyarország és a Nagyvilág 1876. 44. sz. ezen lapban néhány lyrai s leiró költeménye is megjelent névtelenűl). Lilla, irodalomtörténeti rajz (Főv. Lapok 1882.)
Önéletrajzi adatok.