Kezdőlap

Forgó György,

orvosdoktor, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1787-ben Tószegen Pestmegyében szegénysorsú köz szüléktől; első iskoláit születése helyén és Czegléden, a gymnasiumot Jászberényben végezte, s már ez időben ön maga volt kénytelen tanítgatás által szükségeit fedezni. 1805-ben Pestre jött fel philosophiát hallgatni, hol Szűcs István phil. tanára megkedvelte őt és pártfogásába vette; majd az orvosi karhoz menvén által, Eckstein Ferencz tanár fia nevelését vette által, s e háznál barátsággal halmozták el. Igy teheté le már 1812-ben vizsgáit és nov. 5. orvosdoktor, utóbb (1814.) Lenhossék physiologiai tanár segéde lett. 1816-ban Pestvármegye főorvosává s az orvosi kar tagjává választatott. Ismeretei, ügyessége és szerénysége nem sokára a legkeresettebb orvosok sorába emelték, s e tény bizonyítja, hogy a Hahnemann iskolájához 1820-21-ben szegődése, mert áldozatokkal járt, saját érdeke ellen is meggyőződését követő erős lélek tette volt. A 20-as években hosszabb ideig Kisfaludy Károlylyal mint barátjával, ennek szinte halálaig, lakást és asztalt együtt tartott. A nyelv s hazai tudomány ügyének mindenfelé védője, terjesztője s tetemes áldozatokkal folyvást gyarapítója volt. E tekintetből tisztelé meg őt, a Marczibányi-küldöttség tagját, a m. tudom. akadémia is 1831. febr. 17. levelező tagsággal és részt vett nevezetesen az 1834. nagygyűlés tanácskozásaiban. Hét évi, hivatalos utazáson szerzett, gyötrelmes hólyagbetegség után, erőiben váltig megfogyva, épen midőn a buziási fürdőkben végmenedéket keresett, útközben Lovrinban (Torontálm.) b. Liptay Fridriknél meghalt 1835. júl. 17. Számos jótéteményein kívűl, miket t. i. iskolamesterfizetésre, dologház, kórház, őrültek házára, vakok, siketnémák, kisdedek intézeteire hagyott, egyedül azokat említem, mik a közoktatást és az irodalom ügyét érdeklik: Az akadémiának ezer pengő forintot és egy Rothschild-féle kötelezvény-sorsjegyet hagyott és fogadott fiának szánt 8000 frt pp. felét, ha az maradék nélkül halna meg (végrendelete a pestmegyei levéltárban lévén elhelyezve, 1887. nyarán közöltetett az akadémiával); a nemzeti játékszin építésére szintén 1000 pengőt s egy Rothschild-féle sorsjegyet; Horvát István történeti munkájának (a magyarok eredetéről) kiadására 2000 pengőt; könyvtárát az orvosi kar olvasótermének s néhány ritkaságot az egyetem és múzeum gyűjteményeinek. A m. tud. akadémiában dr. Balogh Pál tartott fölötte emlékbeszédet.

Czikke a Tudományos Gyűjteményben (1817. X. Rendkívül való szükség idején, a közönségesen szokásban lévő gabona fajokon kívül, miből készíthetni még kenyeret hazánkban, s mit találhatni még, a mivel olyankor táplálhassa magát a szegénység?); irt az Orvosi Tárba is névtelenűl.

Munkái:

1. Organona a gyógyművészségnek, vagy Hahnemann Sámuel homoeopathiája. Pest, 1830. (Fordítás.)

2. Utasítás az egészségre ügyelő hivataloknak, nem különben a pestismentő intézeteknél felügyelő személyeknek számára (a budai, 1830-iki kiadás, Leo, Bernstein, Czigler, Schubert és Hahnemann gyógymódjaival bővítve nt. Pest vármegye rendeléséből ujra nyomatott, Forgó György felügyelése alatt). Pest, 1831.

Jelenkor 1835. 59. 60. sz. (Végrendelete.)

M. tudós-társasági Névkönyv 1836-ra 85. l.

M. tudós-társaság Évkönyve V. 1838-40. Buda, 1842. 124. l. (Balogh Pál emlékbeszéde.)

Ujabbkori Ismeretek Tára III. 309. l.

Danielik, M. Irók II. 83. l.

Szinnyei Könyvészete. 185. 898. l.

M. Akadémiai Értesítő 1887. 211. l.