Forgách Simon (ghymesi és gácsi gróf),
tábornok, br. F. Zsigmond nádor unokája s a dúsgazdag gr. F. Ádám országbiró és bányavidéki főtábornok fia, szül. 1669-ben; merőben katholikus irányú nevelést nyert; innét a más felekezetűek iránt egész a türelmetlenségig fokozódott buzgó vallásossága. Ez az irány csak táplálékot nyert I. Leopold császár jezsuita sugalmazások alatt álló bécsi udvaránál, a hová a serdülő ifjú mint I. József királynak tanuló s játszó pajtása került és hol több éve a trónörökössel benső barátságban tölt vala. 1687-ben egy lovasezredhez ment mint hadnagy; majd a Czobor-Pálffy huszár-ezredben szolgált, melynek már 1691-ben alezredesévé s 1695. máj. 19. a Kanizsa elleni végek vice-generálisává neveztetett ki. Több hadjáratban vett részt, így 1697-ben Bihács ostromában is Boszniában; majd a spanyol örökösödési háború kitörésével, saját huszárezredet (a mai 3. számút) állítván, ezzel a Rajnához ment a francziák ellen. 1700-ban altábornok, 1701. jan. 1. cs. kir. rendes tábornok volt. 1703-ban haza vezényelték, hogy Rákóczy ellen az északnyugati ellenfölkelést szervezze; még azon év nov. Zólyomnál megverekedett a kuruczokkal, de szerencsétlenűl, mert ő maga is csak nagy bajjal menekülhetett el. 1704. márcz. kuruczczá lett és a németek ellen keményen irt és harczolt mindenütt; ámbár Koronczónál megverték, de Egert, Eperjest, Kassát, Szatmárt és Erdélyben Dévát, Hunyadot, Szamosujvárt, Medgyest ő kapituláltatta Rakóczynak. 1706-ban Rákóczy hütlenségi gyanú alá vette és Szepes várába zárta, honnan éjjel menekülni akarván, a leereszkedésre szánt kötél elszakadt, F. leesvén lábát törte s így ismét fogságba került, honnét csak 1710. nov. 16. szabadult ki. 1711-ben a szatmári béke kedvezéseivel élni nem akart; így a bujdosók sorsát osztá. Meghalt 1730-ban Lengyelországban zulkwai tanyáján.
F. rendkívül büszke főur, valódi oligarcha volt; ismerte s kedvvel olvasta hazájának történetét; különösen szerette gr. Zrinyi Miklós munkáit, sőt a katonaiakat lemásolta s tarsolyában magával hordozta. A latin nyelvben kitűnő jártassággal bírt és a korhoz mérten nevezetes könyvtára volt, mint olvasmányinak jegyzékéből is kitűnik. (Századok 1882. 536. l.)
Munkája: Rákóczy discursusai, avagy II. Rákóczy Ferencz fejedelemnek a magyar nemzet örökösítését tárgyazó gondolatai, Bpest, 1848. (Névtelen munka, melyet Császár Ferencz önkénetes külön czímmel «Adatok a magyarok történetéhez» cz. vállalata első füzetében kiadott és hibásan II. Rákóczy Ferencz fejedelemnek tulajdonított; ezt azonban, a mint Thaly Kálmán alaposan bebizonyítja, F. irta; Császár az eredeti, év és hely nélküli, kinyomtatott példányát látta s lemásolta, mely Thaly szerint Kassán 1710-ben jelenhetett meg. Azóta az erdeti első kiadás elveszett vagy lappang valahol.
Kiadta gróf Zrinyi Miklósnak «A török áfium ellen való orvosság, vagy Ne bántsd a magyart» legbecsesebb munkáját a következő czímmel: Symbolum, Illustrissimi Domini Comitis Nicolai Zrinyi: Nemo me impune lacessit. Dulce et decorum est pro Patria mori. Mors et Fugacem persequitur Virum. Excusum anno 1705. Hely n. Szövege magyar. Jankovich szerint Nagyszombatban nyomatott és ez ujabb kiadása a bécsinek, mely a XVII. század végén jelent meg; Marosvásárhelyt 1790-ben ujra kiadták Ne bántsd a magyart cz. és ujabban is. F. S. gróf irt hozzá magyar ajánlást Rákóczy Ferenczhez, mely azonban a Nemzeti Könyvtárban foglalt s egyéb korunkbeli Zrinyi-kiadásokban nem foglaltatik benn; Thaly azonban ujra közli a Századokban (1882. 533. l.)
Többi munkái kéziratban maradtak; ezek Thaly K. szerint a következők:
Pulcherrima Sententia a me ex libris collecta (latin közmondások, epigrammtöredékek, példabeszédek, bibliai idézetek sat.);
Projectum, mi módon ő Fölsége az Ország conservatiójával continuálhatja az török ellen való hadakozást (e munkát, mely a cs. hadsereg ezredeire is kiterjed, Forgách sajátkezűleg irta s fogalmazatának 19 pontja maradt fenn, valószinűleg 1696-99. közt irta);
Puncta Projecti über Einrichtung der Raaber Granitz Häuser, als nemblich Raab, Veszprin, Papa, Dotis, Kesthel, Gran etc. (katonai szakmunka);
egy tüzetes emlékirat, melyet már mint erdélyi kurucz vezénylő tábornok, 1705. aug. 27. a harsági mezőről Rákóczyhoz irott levelével nyujtott be a fejedelemnek; ezen elég terjedelmes irat a következő fejezetekre oszlik: I. A hadakozásrul s mostani operatiókrúl. II. Az ezerekről (ezredekről) való informatio. III. Az vármegyék hadairúl. IV. Az székelyekrül való informatio. V. Az hadnak intertentiójáról és fizetésérül. VI. Az politicus és oeconomicus idevaló statusrúl. (Eredetije a vörösvári Rákóczy-levéltárban van.)
Gyűzhetetlen és Minden Testi és Lelki Ellenséget meggyűzű Fegyver, mely az Haza Szabadsága mellett Vitézkedő Bujdosó Magyarok számára készíttetett (vallás-erkölcsi elmélkedések és imák, melyeket fogságában irt);
elmélkedése, mely ekkép végződik: Cselekedjed az mennyire lehet tűled, – és minden lehetséges lészen.
A munkálódot megsegíti az Isten! (Ezt már lengyel- vagy törökországi bujdosása alatt irta).
A föntebbieken kivűl börtönében még sok minden apróságot összeirt, köztük álomlátásait is; egyik legkülönösebb álmát, melyet talán prófécziának tart vala: Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczy korban cz. Th. K. közölte a Századokban (1881. 119-120. l.)
Fogsága alatt nejéhez gr. Eszterházy Ágneshez és másokhoz irt levelei részben a vörösvári Rákóczy-levéltárban vannak; ezek közűl Thaly K. kettőt közöl a Századokban (1882. 619-625. l.); egyike nejéhez van intézve: Tömlöcz, 5. Januárij 1709. (mely börtöni olvasmányairól, égi tüneményről s ismét egy jósálomról szól, és tanuló fiának Zsigmondnak distichonos-chronostichonos verseket küld);
a másik fiának szól kelet nélkül, melyben atyai szivének keserveit kegyes intésekben és tanácsokban önti ki (a mi azonban nem fogott rajta);
emlékirata 1710. őszszel (melyet Bercsényi által benyújtott a fejedelemhez és ennek következtében szabadságát visszanyerte);
1711. ápr. végén vagy május elején Lengyelországban egy politikai röpiratott irt: Occasio et Necessitas Optimi Consiliarij. Az Veszélyes Zúrzavarban Habozó Magyar Elmének Tusakodása.
Levelei: 1713-14-ben sűrűen irt amnesztiáltatása végett gr. Károlyi Sándorhoz, Miller Boldizsárhoz, III. Károly udvari papjához;
sőt közvetlenül magához az uralkodóhoz és a Pozsonyban 1712-15-ben gyűlésezett országos rendekhez is intézett ismételt folyamadásokat.
1722. és 24-ben Ilyvórrúl és Zulkwábúl megujítá levelezéseit Károlyi Sándorral, Pálffy Miklóssal, Jánosal és testvérbátyja Forgách Ádám fiaival. (Kézirati munkái s levelei részben a vörösvári Rákóczy-levéltárban, részben a m. n. múzeum könyvtárában a Forgách-család levéltárában vannak. Néhány levele megjelent a Történelmi Tárban.)
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 207. l.
M. Akadémiai Értesítő 1869. (F. S. gr. fogsága és bujdosása, Thaly K.-tól.)
Történelmi Tár 1878. 1880. 1882-84. 1890-92.
Századok 1882. (Gr. F. S. tábornok mint iró, Thaly Kálmántól) és ugyanattól: Irodalom és műveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczy-korból. Bpest, 1885. 211-268. l. (F. S. gróf munkáinak bő ismertetése.)