Forgách Pál (ghymesi és gácsi gróf),
esztergomi kanonok és császári tanácsos, gr. F. András és Drugeth Krisztina fia, szül. 1677. jan. 23. Ungvárt; kezdetben világi pályán volt, 1712-ben azonban neje Révay Emerentia (kitől több gyermeke volt és ezektől származik le a mai ág is) elhalálozván, 1717-ben pappá szenteltetett. Nemsokára sz. Irénről nevezett prépost, majd vál. püspök és kir. tanácsos lett. 1723. ápr. 22. az esztergomi káptalanba fölvétetvén, 1727. jún. 1. tornai, jún. 6. komáromi, 1735. aug. 24. főszékesegyházi főesperes lett. Mint éneklő-kanonok meghalt 1746. nov. 29. Nagyszombatban.
Kézirati munkája: Pauli Forgách Descriptio Scapularia Immaculatae Conceptionis B. M. V. Tyrnaviae, 1724. (Az esztergomi főegyházi könyvtár kéziratai közt.) és
Memorabilia de templo modo metropolitano S. Nicolaum Episcopum et Confessorem Libera ac Regia Civitate Tyrnaviae Anno 1727. (Egykorú másolatával s a szerző életrajzával a m. n. múzeumi kézirattárban.)
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 214. l.
M. Könyv-Szemle 1882. 325. l.
Takáts Sándor, Benyák Bernát 25. l.
Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka 134. l.