Forgách Ferencz (ghymesi és gácsi báró),
bölcseleti doktor, kanczellár, váradi püspök és valóságos belső titkos tanácsos. F. Zsigmond kir. kincstárnok és Zólyomi Kata fia, szül. 1530 körül Budán; bátyja F. Simon, a XVI. század egyik legjelesebb bajnoka, a hadi pályára akarta bírni, a lánglelkű ifjú azonban az egyházira lépett. Tanulmányait Páduában végezte, honnan bölcselet-doktori babérral visszatérvén, még mielőtt felszenteltetett volna, egri kanonok lett. Zabardy Mátyás váradi püspök halálával (1556. aug. 12.). I: Ferdinánd őt szánta a váradi püspökségre és aug. 26. már ki is adta kinevező levelét; ő azonban székét soha sem látta, se nem bírta. 1558-ban Ferdinánd magyar követséget bocsátott a regensburgi birodalmi gyűlésre, a német rendek segítségét kikérendőt; vezérletével az ifjú F. lőn megbízva, ki nagy hatású beszédével a rendeket elragadta és jelentékeny áldozatokra bírta: negyvenezer gyalog és nyolczezer lovas ajánltatott meg a török elleni hadjáratra. Lelkessége, szelleme s buzgósága által annyira megnyerte a király kegyét, hogy ez őt 1559-ben titkos tanácsosai sorába fölvette s a parnói apátságot is neki adományozta. Ezóta nagy befolyással bírt az ország ügyeire, melynek érdekeit melegen szivén viselte; főleg a magyar birodalom egységének helyreállítása, a szakadás és polgárháború megszüntetése volt czélja. 1560-ban már kir. alkanczellár volt; júl. 16. IV. Pius pápa megerősítette őt püspöki székében; a király pedig a Forgách-családot bárói rangra emelte. Ez években F. többnyire a király mellett volt Bécsben és Prágában, őt tanácscsal és kölcsönnel is támogatta. 1562. decz. I. Ferdinánd megbizásából Antwerpenben járt Keglevich Péter társával együtt, honnét a királyhoz intézett decz. 28. levelét közli a Tört. Tár (1881.), 1563. szept. 20. jelen volt Maximilián ifjabb királynak cseh királylyá koronázásán Prágában; utóbb Ferdinánddal megjelent a pozsonyi országgyűlésen, mely őt a 60. törvényczikk 2. §-ával az ausztriai határok igazítására kiküldött bizottság elnökéűl rendelte; ugyanezen országgyűlésen nov. 1. a pozsonyi prépostság neki adományoztatott. F. Miksa királynak is meghitt tanácsosa volt. 1566-ban a tordai gyűlés végzése szerint Zápolya Zsigmond elfoglalta Nagyváradot; ekkor kérte F. a Gregoriancz Pál halálával megürült győri püspöki széket, de ezt el nem nyerhette. A király önkényes uralkodása, az ország szomorú helyzete és magánsérelmek annyira hatottak lelkére, hogy hivataláról lemondott és Olaszországba utazott. Innen 1569-ben János Zsigmond udvarába ment, kitől tanácsúri méltóságot és a kolos-monostori eltörölt apátság securalisált birtokaiból hat falut nyert adományúl. Még ez évben ismét Olaszországba ment, de 1570-ben Gyulafejérvárra visszatért. 1571. máj. 25. az ország Báthori Istvánt választván fejedelemmé, ez F.-ot kanczellárjává nevezte s 1574-ben Krakóba követűl küldötte. Nemcsak a váradi püspökség czíméről mondott le, midőn Miksa király udvarát elhagyta, hanem a pápától fölmentést is nyert; komoly szándéka volt világi emberré lenni s megházasodni, szándékát azonban nem valósítá. Mindezt egy leveléből tudjuk, melyet 1573. nov. 26. Kolozsvárról irt Dudith Andráshoz és melyet Károlyi Árpád a bécsi titkos államlevéltárból közölt (Századok 1880.); ebben a többi közt ezt irja: Magam felől azt irhatom, hogy még meg nem nősztem. Immár örömest megnőszném; mert pápától dispensatiom vagyon; de nálunk igen szűk az ember. Ez ideig is meglett volna, ha találtam volna bár csak mediocriter hozzám illendőt. Immár nem tudom az Isten mit ad, de akaratom az, hogy messze ne halaszszam. Ezen levelében határozott kifejezést ad az osztrák törekvésekkel homlokegyenest ellenkező nézeteinek; a németpárti Békés ellen nyilatkozik és örömét fejezi ki az uj lengyel királynak, Miksa rivalisának megérkezésén, 1574. márcz. 1. Krakóban, mint Báthori István követe, jelen volt Valois Henrik lengyel király koronázásán. Báthori mellett töltött ideje alatt (1571-75.) dolgozott munkáján. A megerőltetett foglalkozás, talán az erdélyi erősebb levegő hatása alatt is egészsége mindinkább csökkent; az orvosok az olasz eget ajánlották neki; mellbetegsége lehetett. 1575. júl. Paduába ment, hol 1577. jan. 19. meghalt.
Történetünk körül munkáján kivül is szerzett nagy érdemei: ő juttatta Bonfini öt utolsó kiadatlan könyvét Zsámboki birtokába, ki azokat aztán Bázelben Oporinusnál 1568. először közzé is tette; ő ismerte fel 1569. Raguzában voltakor Tuberi Lajosnak ismeretlen és Benessanál talált Commentáriusai becsét, melyeknek másoltatását eszközölte s II. Jánosnak a kéziratot meghozta; végre ő volt Brutus meghivatásának és országos történetiróvá kineveztetésének s így ez iró nagybecsű magyar historiájának közvetve létesítője.
Munkái:
1. Oratio in funere Augustiss. Potentis. Felicis. Pacifici, Pientiss. Imp. Ferdinandi I. habita... septima Augusti, 1565. in Templo D. Stephani. Viennae, 1565.
2. Zigethi, Hungariae claustri praestantissimi vera Descriptio et Obsidionis Epitome, ex... Sui temporis Historiarum Commentariis, bona fide de vergo ad verbum descripta, nunquam antehac visa, et nunc primum in lucem emissa. Vittenbergae, 1587. (Kiadta öcscse F. Imre, 2. kiadás. Nürnberg, 1664. németűl.)
3. Francisci Forgachii de Ghymes Pannonii... Rerum Hungaricarum sui temporis Commentarii Libri XXII. e MS. in lucem produentes, laudati scriptoris Alexius Horányi. Adjeit... vita Posonii et Cassoviae, 1788. (Arczképpel és életrajzzal Horányitól. Ezen commentárokhoz testvére b. F. Simon bő jegyzeteket irt. Ism. Siebenb. Quartalschrift I. 1790. 435. l. Ez értelemzavaró s hibás kiadás; ezért a m. tudom. akadémia ujra kiadta: Ghymesi Forgách Ferencz nagyváradi püspök magyar históriája 1540-1572. Forgách Simon és Istvánfi Miklós jegyzéseikkel együtt. A herczeg Esterházy-féle kéziratból közli Majer Fidél. Bevezette Toldy Ferencz. Pest, 1866. A kézirat czíme: Francisci Forgách de Ghymes De Statu Reipubl. Hungaricae Ferdinando, Johanne, Maximiliano Regibus ac Johanne secundo Principe Transylvaniae Commentarii, quibus accessere nonnulla etiam. aliorum principum gesta etc. Ism. Bud. Szemle 1867.
A fönt említett levelén kivül még két magyar levele ismeretes, egyik Armprusterhez, a pozsonyi m. kir. kamara pénztárnokához, Bécs, 1560. júl. 29. (Divatcsarnok 1854. 13. sz.), a másik 1576-ból, mely a gyulafehérvári levéltárban van.
Arczképe: rézmetszet, Tischler Antal rajzolta és metszette 1787-ben Pesten; a Commentarjai (1788.) mellett.
Czvittinger, Specimen 147. l.
Bod Péter, M. Athenás 86.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. IV. 348.
Horányi, Memoria I. 693. l.
Vasárnapi Ujság 1859. 23. sz. arczk.
Monumenta Hung. Historica II. osztály XVI. kötet. (Toldy Ferencz, ki F. bő életrajzát, az életére vonatkozó kútfőket és munkájának codexeit ismerteti. Ugyanez T. F. Összegyűjtött Munkái I. k.)
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 393. l. (Fraknói V.)
Századok 1880. 755.
Történelmi Tár 1879. 1881. 1883. 1886. 1890. 797. l. 1893.
Bunyitay Vincze, Várady püspökség története. Nagyvárad. 1883. I. (hol a 434. l. névaláirása is.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyv-Szemle 1885. 208. 215. l. 1886. 253. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka 132. l. és a Forgách-család levéltára a m. n. múzeumban.