ev. ref. lelkész, szül. 1566-ban, mint maga irja, a tolnai iskolában tanult négy évig, Debreczenben szintén négyig; Szegeden mester volt két évig, azután Veresmarton egy évig; 1592. jún. 30. Körtvélyesi János ev. ref. püspök ordinálta Czegléden; azután adácsi prédikátor volt két évig, tököli nehezen másfélig, foktövi alig másfélig, pathai veszöttül egyig, makadi háromig. «Jaj ki sokat bujdostam közbe közbe.» Végre 1604-ben Váczra került papnak. Miután könyvében 1619-ben megirja a török császár esküvését Bethlen Gábornak, tehát 1619-ig élt; de már 1625-ben egy Mihály nevű emberhez került könyve, a ki azt hat dénárért vette; tehát 1619-25. között halt meg vagy távozott el Váczról. F. kora tudományának teljes birtokában volt s nagy olvasottságát gyakorlati józansággal párosította. Könyve valóságos tárháza egy sokat látott ember életbölcsességének és széles látkörű tanultságának. Úgy látszik, költői próbálkozást is tett magyarúl és latinúl, erre mutatnak verstöredékei, melyeket a szövegben közöl és egy nyilatkozata, melyben bevallja ily fajta dolgozását.
Kézirati munkája: Az Embör Eletenek I. Eredeteről. II. Termeszetiröl. III. Allapattjarol irattatott Köniw 1614. (45 prédikácziót tartalmaz. Megvan a m. nemzeti múzeumi könyvtárban.)
M. Könyv-Szemle 1887. (Erdélyi Páltól, ki a kéziratot bőven ismerteti s magyar verseiből is közöl néhányat.)
Egyet. Philol. Közlöny 1888. (Kivonatban.)