ev. ref lelkész, hajdú-nánási származású volt és 1741. ápr. 26. Debreczenben a felsőbb osztályba lépett, ugyanott a főiskolában a sexták, sintaxisták és poéták tanítója s 1752. márcz. 18-tól főiskolai senior volt. 1753. jan. 6-tól Heidelbergában, jún. 4-től Bázelben tanult; innét 1754. decz. 11. haza érkezvén, Derecskére választatott meg lelkésznek; itt nyolc évig hivataloskodott, azután önként lemondott és egy évig magányba vonult ugyanott; innét 1764-ben Gaborjánba hivatott papnak; 1768-tól 1778. márcz. 19. Czegén volt pap. Ekkor a Mária Terézia kormánya alatt a Czegével határos Polgár és Egyek község reformátusai ápr. 29. az egri káptalan, mint földesúr által vallásgyakorlatukban háborítva, elhagyák hajlékaikat és egy részök, az egyekiek, a Vayak tulajdonát képező ecsegi határban szálltak meg, körűl árkolván magukat, deszkából templomot és paticsból házakat emelve. Ezen Czegétől egy órányira fekvő «Lager»-ban szolgált mint pap két évig. 1780. ápr. 26-tól 1782. márcz. 6-ig Sápon, azontúl Tégláson volt lelkész. 1785. febr. 22. a téglásiak vádat emeltek ellene és elmozdíttatni kérték; a vádak ezek voltak: gyenge szava van, nem hallik a templomban mindenütt; barmaira fordított gond miatt készületlen áll fel a szószékbe; a szószékből dühöngött az előljárók ellen, kiket tolvajoknak mondott, vasárnap cselédjeivel dolgoztat és hirdetés nélkűl eskettetett meg néhány párt. Ezen vádak bebizonyulván, állásából elmozdíttatott és az egyházmegyei tanács-biróságtól is megfosztatott. Erre nyugalomba vonult Hajdu-Böszörménybe, hol 1798. okt. 14. meghalt.
Munkája: Száz és négy válogatott bibliabéli historiák, a mellyeket az ó és uj testamentomi szent irásokból a gyengéknek kedvekért öszve-szedett Hübner János. Mostan pedig a nemzetében lévő apróságnak és más rendbéli gyenge keresztyéneknek javokra német nyelvből magyarra fordított. Basilea, 1754. és 1760. (Nagy-Károly, 1762., Pozsony, év. n. és 1772. Pozsony és Pest, 1791., Debreczen, 1769. a pozsonyi formára, 1776. 1806., Komárom. 1804., Kassa, 1806. a bázeli formára, Pest, 1817., 1828., 1832., 14. pesti kiadás, 1855. és 1856.)
Sándor István, M. Könyvesház 110. l.
Uj M. Athenás 135.
Debreczeni Prot. Lap 1885. 334. 454. l.
Petrik Bibliographiája II. 193. IV. 50. l. és Bakóczi János szives közlése a debreczeni jegyzőkönyvekből.