ev. ref. lelkész, szül. 1768-ban Tarczalon (Zemplénm.); szülőföldén kezdte tanulmányait és Sárospatakon végezte; 1792-ben balatonfő-kajári (Veszprémm.) tanító lett; 1796-ban a háborús világban Bécsnél tovább nem mehetett; innét 1797-ben haza jött és veszprémi káplán lett; majd rendes lelkész Móron, honnét 1807-ben Ősibe (Veszprémm.) választatott meg lelkésznek; innét Pálfára (Tolnam.) ment papnak, hol 1837-ben meghalt.
Nehány beszéde jelent meg a Fábián József Prédikátori Tárház-ában (Veszprém, 1805.)
Munkája: Keresztyén ember lantja. Az az száz ötven ünnepi, hétköznapi, külömb-külömbféle közönséges, és magános uj énekek, melyek az Istent, nemcsak közönséges helyen; hanem magok házuknál is éneklésekkel dicsérni szerető keresztyén híveknek kedvekért, a közönséges énekes könyvben lévő énekek nótáik szerént irattattak, és három szakaszban közre bocsáttattak. Győr, 1804.
Fábián és Láczai, Prédikátori Tárház. Veszprém, 1805. III. IV. 169. l.
Prot. Egyházi és Iskolai Lap 1879. 30. sz. (Szentkuty.)