orvosdoktor, a m. tud. akadémia levelező tagja, szül. 1809. okt. 10. Várad-Olasziban, hol atyja F. János kalmár, később gazda volt. Tanulmányait Nagy-Károlyban, Nagyváradon és a pesti egyetemen végezte. Mint negyedéves orvosnövendék az 1831-ben kitört kolera-járványban Kalocsára küldetett ki koleraorvosnak. 1833-ban a m. kir. egyetemen orvosdoktorrá lett, 1834-ben a sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet szerezte meg. Mint kezdő orvos meglátogatta Németország, kivált Bécs és Berlin jelesb orvosi tanintézeteit, főleg a gyakorlati sebészetet és műtevést, meg az államorvostant tűzvén ki megfigyelése tárgyáúl. Visszatérvén, 1834-ben az állatgyógyászati tanszék mellett rendes tanársegédi állást, 1835-ben a gyakorlati sebészet akkori jeles tanára Stáhly Ignácz mellett vállalt másod-tanársegédi állomást, hol mind a belgyógyászat, mind a műtevő sebészet gyakorlatára kiművelte magát. Pest város hatósága 1837-ben a Rókus-kórházhoz tiszteletbeli, később rendes kórházi oszt. főorvossá, az 1848. tisztujítás alkalmával pedig Pest város tiszti főorvosává s kórházi igazgatóvá választotta meg. A szabadságharcz idején (1848.) a magyar kormány felhivására a honvéd tábort követte, hol őrnagy-törzsorvosból csakhamar alezredes és egészségügyi osztályfőnök lett a honvédelmi miniszteriumban. A világosi fegyverletétel után másfél évig internáltatott és tápiószelei birtokán visszavonulva élt. 1861-ben Pest város közönsége visszahelyezte tiszti főorvosi s kórház-igazgatói állásába. A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűléseinek létrehozásában tevékeny részt vett. A pesti egyetem orvosi kara 1835-ben tagjává választotta; 1838. szept. 7. pedig a m. tud. akadémia levelező tagjává; a budapesti kir. orvosegylet (1842.), a kir. m. természettudományi társulat (1845.), több hazai orvosegylet, a bécsi cs. kir. orvosi társulat (1842.), a m. orvosok és természetvizsgálók előbb titkársággal, aztán Egerben alelnökséggel tisztelték meg. Csanád- és Torontálmegyék 1848-ban táblabirájokká, később Pestmegye bizottmányi tagjává választotta meg. Neje Tröscher Eleonora volt, kitől 1846-ban született F. Gyula egyetlen gyermekök azonban 1862-ben meghalt. Fájdalmai ellen a jótéteményekben keresett enyhülést: a magyar orvosi nyugdíj-intézet segélyegylete megalapítására 200 arany alapítványt tett, melyet özvegye 1500 frtra egészített ki; könyvtárát a városi kórháznak, sebészi értékes műszereit a kórházi segédorvosoknak ajándékozta; végrendeletében a pestvárosi Rókus-kórháznak 500, a nemzeti szinháznak 500, a m. tudom akadémiának pedig Gyula fia nevére 20.000 frtot hagyományozott. A mi a közegészségügy rendezését illeti, F. teljes hatáskörét fölhasználta ennek előmozdítására úgy az irodalom terén, mint a kormánynál, társulatoknál. Pest város hatóságánál, hol az ő elnöklete alatt sikerült 1861-ben létrehozni a hazaszerte legelső helytartósági közegészségi bizottmány szervezését; ő sürgette, közegészségi tekintetből, a pesti vizvezetést és uj vágóhidat, melyeknek tanulmányozása végett Pest város hatósága kiküldte Bécs-, Berlin- és Hamburgba. Nagyobbrészt neki köszönhetni, hogy a Rókus-kórház a tudományos igényeknek megfelelő bonczteremmel és halottas házzal bir. 1871. júl. 7. a közuti vaspálya-kocsi elgázolása következtében meghalt. A m. tud. akadémiában 1872. jan. 29. Poór Imre tartott fölötte emlékbeszédet.
Orvosi czikkei az Orvosi Tárban (1838-48.), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (II. 1842. Hugykő-metszés és morzsolás, XIII. 1869. Fl. F. másodelnök beszéde a m. orvosok és természetvizsgálók Egerben tartott XIII. nagygyűlésén, Bucsú-beszéde), az Ung. Med.-Chirurg. Presseben (1865. Vorschlag zur Organisation der allgemeinen Sanitäts- und ärztlichen Verhältnisse in Ungarn, 1869.), a Gyógyászatban (1861. Teleki László gr. bonczolása, Tiszti főorvosi hivatalos jelentés 1861. első negyedében Pesten észlelt sebészeti és közegészségi viszonyokról; ugyanaz a több hónapokról és évekről a következő évfolyamokban 1870-ig, az Államorvosban 1869-71-ről sat.) A m. tud. akadémia által 1835-re kitűzött természettudományi kérdésre: A pokolvarról ő is pályázván, tizenegy pályatárs közt munkája dicsérettel említtetett. Orvosi műszavakat is gyűjtött.
Munkái:
1. Orvostudori értekezés. Kisdedápolás. Pest, 1833. Latin czímmel is.
2. A tetszhalottak felélesztésökről szóló tanítás. Pest, 1835.
3. Kisded sebészi eszköztár (armamentarium chirurgicum), avagy a legnevezetesebb sebészi eszközök rajzai, dr. Fritze E. után magyarra fordítva, husz 670 idomot magában foglaló, kőre metszett táblával. Buda, 1837. (Bugát Pállal együtt.)
4. A nevezetesebb sebészi véres műtételek. Irta Fritze E., bevezetve Dieffenbach által. 30 kőre metszett szines táblával, magyar és latin nyelven kiadva az Orvosi Tár szerkesztői (Bugát és Flór) által. Buda 1839.
5. Magyarországi Orvosrend Névsora 1840-re. Első év. Pest. (Bugáttal együtt.)
6. Hivatalos tudósítás a hagymáz-járványról, mely szab. kir. Pest város polgári kórházában 1846-47. évben uralkodott. Buda, 1848.
Szerkesztette és kiadta dr. Bugát Pállal együtt az Orvosi Tár uj folyamát 1838. júl. 1-től 1848. decz. végeig, mely hetenként jelent meg Pesten, és a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatait (I-III. 1841-43. Pesten).
Arczképe: kőnyomat Grundtól, a M. Orvosok Munkálataiban (Pest, 1872.)
Ujabbkori Ismeretek Tára III. 303. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 142. l.
Gyógyászat 1868. (Vécsey Gyula).
1871: Magyarország és a Nagyvilág 1868. 34. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1871. arczk.
Vasárnapi Ujság 1871. arczk.
M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai XV. 1872. arczk.
Poór Imre, Emlékbeszéd Flór Ferencz felett Pest, 1873. (Értek a term. tud. köréből III. 7. sz.)
Szinnyei Repertoriuma. Természettudományok és Könyvészete.