ág. ev. lelkész, szül. 1786-ban Alsó-Kálnokon Turóczmegyében, szegény földmivelő szülőktől, kiktől örökségül csak egy bibliát kapott; Lőcsén és Pozsonyban a lelkészi pályára készült. 1812-ben a neczpáli (Turóczm.) nemes ifjak nevelőintézetében kezdett működni: hét év múlva a tiszolczi felsőbb iskola vezetésére hivatott meg; itt szintén hét évig igyekezett érvényt szerezni az újabb paedagogiai eszméknek. 1826-ban Sajó-Kazára (Borsodm.) ment lelkésznek, hol minden negyedik vasárnap tartott magyar isteni tiszteletet; ott létének utolsó éveiben azonban már három egymásutáni vasárnap a magyaroknak és csak a negyediken a tótoknak. 1850-ben Csetnekre kapott meghívást mint magyar lelkész, egyszersmind az akkor még ott létező grammatikai és syntaxis osztálynak tanára volt. Meghalt 1856. okt. 15.
Mint a Solennia tudományos egyesület tagja, az őszi közgyűlésen felolvasást tartott az olvasás-tanítás czélszerűbb voltáról, mely a Solennia cz. évkönyv XIII. foly. megjelent.
Munkája: Menssj Šlabikár, Lőcse, 1823. (és Beszterczebánya, 1826. Lőcse, 1836. E kis úttörő munka azért nevezetes, mert hazánkban az elsők egyike ismertette meg a hangoztató mód szerint való olvasást a Pozsonyban 1804 és 1836-ban megjelent Paulini-féle Slabikár mellett; ez volt az első, mely a latin és német olvasásra vezető toldalékok helyett a magyar olvasásra fokozatosan előkészítő toldalékokat mellékelt.)
Fiának F. Frigyesnek szives közlése.