bölcseleti s theologiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és akadémiai rector, szül. 1679. febr. 8. Hrussón Nyitramegyében, nemes szülőktől; Nagyszombatban tanult, hol az ág. ev. vallásról a katholika egyház kebelébe tért és 1696-ban a rendbe lépett; miután tanulmányait befejezte, bölcseleti s theologiai doktorrá avatták. Több helyen tanította a philosophiát és a hittant; azután Kolozsvárt (1715), Kassán és Nagy-szombatban működött; utóbbi helyen a rendháznak és az akadémiának (1733.) rectora volt. Később Erdélybe ment hittéritőnek és 400 görög papot nyert meg a r. kath. egyháznak; az üresedésbe jött püspöki széket egy évig töltötte be. Végső éveiben a nagyszombati rendházat kormányozta s 1741. nov. 11. Szent-Györgyön Pozsonymegyében meghalt. Kazi Ferencz Elogiumot irt róla Posthuma Memoria cz. munkájában; Gyalogi János, Vargyas István és Bartakovics József pedig költeményekkel dicsőítették emlékét.
Munkája: Carolus I. superatis aemulis Hungariae rex electus. Tyrnaviae, 1712. (Iskolai dráma.)
Katona, Historia Critica XXXVIII. 860. l.
Fejér, Historia Academiae 59. l.
Pauler Tivadar, Egyetem rectorai és cancellárai 15. l.
Stoeger Scriptores 82. l.