jogi doktor és ügyvéd, szül. 1832-ben Kecskeméten Pestmegyében; a gymnasiumot Kecskeméten az ev. ref. kollegiumban végezte, midőn az 1848. szabadságharcz kiütött; ebben mint népfölkelő, a Roth és Filippovics osztrák csapatai ellen szállott táborba Perczel Mór seregében. A szabadságharcz után az érettségi vizsgát Pesten letette s a jogi pályát választván Bécsbe ment, hol a szigorlatok után jogi doktorrá avatták; az ügyvédi gyakorlatot is ott kezdette meg; azután Pesten folytatta azt. 1859 végén Groisz Nándor kolozsvári ügyvéd irodájába ment, hol az absolutismus szervezte német biróságok feloszlattatásaig működött. Visszaállíttatván a régi alkotmányos birói szervezet, a marosvásárhelyi kir. itélőtáblán az ügyvédi vizsgát letette. Az igazságügyi törvényhatóság, illetve az erdélyi udvari kanczellária nevezvén ki az ügyvédeket egy bizonyos székhelyre, neki mint izraelitának, Kolozsvárt nem engedtetett meg az ügyvédi gyakorlás, hanem arra Kolozs mezőváros jelöltetett ki. Az alkotmány teljes helyreállítása előtt megindult a zsidóság magyarosodásának mozgalma, s F. Kolozsvárt annak élére állván, magyar izraelita egyletet és elvrokonaival együtt külön magyar izraelita hitközséget alapított és imaházat állított fel, melyben a német nyelv helyett a magyar volt használatban. Egyúttal a zsidók egyenjogosítása mellett számos czikket irt az ottani lapokba. A haladó izr. magyar hitközség őt küldte Pestre a zsidó congressusra képviselőjeűl. Az alkotmány teljes helyreállítása után részt vett Kolozsvárt a városi közügyekben és a politikai pártküzdelmekben. A Deák Ferencz elveit valló párthoz tartozván, jelentékeny része volt a létrejött szabályrendelet szerkesztésében és megalkotásában és pártja elveinek győzelemre juttatása érdekében több politikai s municipális tárgyú czikkben hirlapi működést fejtett ki; eme tevékenysége elismeréseűl az akkori városi főispán tiszteletbeli ügyészszé, később tiszt. főügyészszé nevezte ki s azóta, majdnem folytonosan választott tagja a városi törvényhatósági bizottságnak és részt vesz a város társadalmi mozgalmaiban.
Czikkei: a Korunkban (1860. 14. sz. 1848. és a zsidók sat.), a Jogtudományi Közlönyben (1883. Egy sajtóügyi kérdés, 1885. Egy házassági jogeset, 1890. A törvényszéki elnökök), A M. Igazságügyben (1888. Kritikai megjegyzések az ügyvédségről szóló törvényjavaslat tervezetére), a Jogban (1888. A belügyminiszter és a honosítás, 1889. Az intő eljárásról, tekintettel a fizetési meghagyásokról szóló törvénytervezetre), az Ügyvédek Lapjában (1890. Az ügyvédi kényszerről a szóbeli felebbviteli eljárásban.)
Munkái:
1. Macaulay beszéde a zsidók egyenjogusításáról, ford. Kolozsvár, 1861.
2. Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. Kolozsvár, 1871.
3. A bűnügyi esküdtszék kérdéséhez. Kolozsvár, 1892.
Horváth Ignácz Könyvészete 1882.
Petrik Könyvészete és önéletrajzi adatok.