orvosdoktor, kórházi főorvos, szül. 1861-ben Duna-Földváron (Tolnam.); középiskoláit a szegedi gymnasiumban, az orvosi tanfolyamot Budapesten és Bécsben végezte. 1885-ben a lipótmezei országos tébolyda másodorvosává neveztetett ki s itt működött 1889-ig, midőn mint műtőnövendék a budapesti első sebészeti klinikára került. Műtői oklevelének elnyerése után 1891-ben a pozsonyi országos kórház főorvosává neveztetett ki.
Czikkei a Gyógyászatban (1888. A hyoscin hatásáról, Az antifebrin az elmegyógyászatban, 1889. Reflexiók a beszámíthatóság kérdéséről, Elmezavar fellépése a bűncselekmény elkövetése után, 1891. Elmebajok gyermekeknél, 1892. Az elmegyengeség a törvényszék előtt), a Közegészségi Szemlében (1891-92. Az elmebetegügy Magyarországon), a Klinikai Füzetekben (1892. A neurastheniáról); több czikke megjelent a Fővárosi Lapokban, Nemzetben, Pesti Naplóban és a Nyugatmagyarországi Hiradóban.
Sajtó alatt van Krafft-Ebing, Psychopathia sexualis cz. művének fordítása.
Önéletrajzi adatok.