cs. kir. vezérőrnagy, szül. 1795-ben Széleskúton Sopronmegyében; 1810-ben beállott a tüzérek közé s ott saját vagyonából tartván fenn magát altüzér lett; az akkori hadjáratban részt vett és 1818. decz. 16. alhadnagyi, 1850. aug. 27. ezredesi s 1854. júl. 1. altábornoki rangot nyert. 1826-tól 1851-ig a bombavető testületnél volt tanár és az utóbbi év nov. 21. mint tanulmányi igazgató a tüzér-főiskolába lépett át; 1853. máj. 14. az ujonnan felállított tüzér-akadémia igazgatójává neveztetett ki. 1854. szept. 10. másod-tulajdonosa lett a 7. (Luitpold bajor herczeg) tüzérezrednek. Sok érdemeket szerzett az osztrák-magyar tüzérség emelésénél; 1826-46-ig a tüzérséget illető minden tervezetnél az ő tanácsát kérték ki. Meghalt 1855. júl. 30.
Munkája: Elementar-Lehrbuch der Mechanik fester Körper. Nach den neuesten Quellen für die k. k. artillerie-Schulen bearbeitet. Wien, 1845. 11 tábla rajzzal.
Oesterr. Militär-Konversations-Lexikon, Wien, 1851. II. 407. l.
Militär-Zeitung, Wien, 1855. 88. sz. (Nekrolog).