Kezdőlap

Finály Henrik Lajos,

bölcseleti doktor, egyetemi tanár s a m. tud. akadémia lev. tagja, szül. 1825. jan. 16. Ó-Budán; a gymnasiumot részint a piaristáknál, részint az ág. evangelikusoknál végezte. 1841-ben Bécsbe ment a polytechnicumba és itt végezte a mérnöki tanfolyamot, mellékesen az egyetemen a felsőbb menynyiségtant és a mathematikai természettant, úgy a csillagászatot is hallgatva, mert noha eredetileg mérnöknek szánta volt magát, tanárai unszolására a tanári pályára készült és már 1847-ben mint jelölt, Bécsben, pályázott a gráczi Johanneumhoz és a prágai polytechnikumhoz. Mathematikai tanulmányai mellett folyton foglalkozott az ókori irodalommal mint kedvencz tárgyával. 1848. husvétkor hazatért Budapestre s folyamodott tanári állomáséra József ipartanodához (a későbbi műegyetemhez); a mikor folyamodványát személyesen átnyujtotta báró Eötvös József miniszternek, ez azt mondá: most nem professorokra, hanem katonákra van szüksége a hazának! Erre beállott honvéd-tüzérnek és már a schwechati csatában mint irányzó vett részt. A világosi fegyverletétel után Soborsinnál mint főhadnagy fogságba esett; elvitték Aradra, besorozták és Olaszországba küldték, ahol a 34. gyalogezredbe tették közlegénynek. 1850-ben kiszabadult és hazament Pestre; de mint rendőri felügyelet alatt álló egyén alkalmazást nem kapott; előbb magánórák adásával foglalkozott, majd 1851. jan. Szőnyi Pál ajánlatára mint nevelő állott be a Pestre menekült id. gr. Bethlen János fiai mellé, és a grófnak ugyanez év nyarán bekövetkezett halála után növendékeivel Erdélybe ment és miután az özvegy grófné elhatározta, hogy Kolozsvárt marad, az ő kérésére F. is ott maradt. Itt már 1852-ben elvállalta az alsóbb kereskedelmi iskola vezetését. 1853-ban lemondott nevelői állomásáról és már Pestre visszatérni készült, midőn dr. Haynald Lajos akkori erdélyi püspök kinvezte tanárnak a kolozsvári róm. kath. gymnasiumhoz és ezzel Kolozsvárt marasztotta. 1856-ban az erdélyi gazdasági egylet titkárává választatott; 1857. az erdélyi múzeum-egylet szervezésére és alapítására alakított bizottság jegyzője, 1858. decz. 15. a m. tud. akadémia levelező tagja a nyelv- és széptudományi osztályban (1881. máj. 18. áttétetett a bölcseleti osztályba), s 1859-ben az erdélyi múzeum-egylet titkára lett. 1860-ban lemondva a tanári állásáról az erdélyi kir. főkormányszéknél gr. Mikó Imre erdélyi kormányzó mellett elnöki fogalmazó lett. E hivataláról 1863. lemondott, midőn a muzeum-egylet megválasztotta a régiség- és éremtár őrévé. 1868-ban átvette a róm. kath. lyceum nyomdájának vezetését és ekkor a kolozsvári kereskedelmi s iparkamara megválasztotta elnökének. A nyomdát 1871-ben átadta. 1872-ben a kolozsvári ujonnan alapított tud.-egyetem nyilv. rendes tanárává neveztetett ki. 1873 óta az erdélyi róm. kath. igazgató-tanács tagja s 1878 óta a státusgyűlés világi jegyzője. A római Instituto di Correspondenza Archaeologica levelező tagja; az erdélyi országos gazdasági egylet és a román népmivelő egylet tiszt. tagja.

Czikkei a kolozsvári Hetilapban (1853. 36-38. sz. Néhány szó a kereskedelmi tanoda ügyében), az Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyveiben (I. 1861. Az erdélyi bányákból került viasztáblák és az ősrómai folyóirás, II. 1862. A kolozsvári ötvös-czéh szabályai 1473-ban, 1863. Egy archaeologiai kirándulás Vajda-Hunyadra és környékére, III. 1864. Római nyomok Erdély északnyugati részén, 1866. Érmészeti közlemények, IV. 1867-68. A régi magyar sulymértékek, Debreczeni László aranyfinomító könyve, V. 1870. Adalék a kolozsvári lakatos és sarkantyús czéh történetéhez, VI. 1873. Descriptio nummorum antiquorum inter rudera municipii Aspulensis Septembri a. 1867. erutorum, 1877. Uj római feliratok Erdélyből, 1882. A görögök időszámítása, Az ős római naptár és a német tudósok, 1886. Emlékbeszéd Nagy Péter elnökről, érmészeti közlemények és titkári jelentések sat.), M. Nyelvészet (VI. 1861. Hogy kell latinból magyarra fordítani?), Akadémiai Értesítő (Uj folyam II. 1861-62. Ismét a magyar nyelv szótára; IV. 1870. Hasonértelmű szókról), Korunk (1865. 25. sz. Mire van szüksége a múzeumnak), Korunk Tárczája (1865. 8. sz. Az erdélyi múzeum régiség- és éremtára), Vasárnapi Ujság (1865. Hunyad vármegyében talált római régiség), a kolozsvári Unio (1867. 34-36. sz. Egy kis felvilágosítás a Portuson talált régiségek ügyében), Századok (1867. A Maros-Portuson ujabban fölfedezett római régiségek, 1884. Indítvány az előmunkálatok megkezdésére, a melyek a magyarországi közép- és ujkori latinság szótárának szerkesztésére az anyagot egybegyűjtve, megvethetik az alapot), M. Polgár (1871. 47. 48. sz. Az erdélyi régészeti leletek krónikája ügyében), Erdélyi Gazda (1871. A földben talált régiségekről), Archaeologiai Értesítő (1873. Az egyptomiak időszámitása). Budapesti Szemle (1873-74. Bécs és a világtárlat 1873-ban, 1884. Nyilt levél Bartal Antalhoz), Kelet (1875. 243. sz. A b.-szolnokmegyei régészeti ásatások, N. L. jegyek alatt), Erdélyi Muzeum-Egylet Kiadványai (III. 1886. Bevezetés a nyelvtudományba, IV. 1887. A magyar nyelv hangrendszere, A krásznai aranylelet, V. 1887. A bolognai ünnepély, VI. 1888. VI. 1889. Ujságok a régi Rómában, Az apahidai sirlelet, az Ung. Revueben is 1890. VII. 1890. A világidő), Kath. Szemle (1888. Miért és mikép kell római történetet tanulnunk?), Kolozsvár (1887. 300. sz. Laudator temporis acti, 1889. 64. sz.), Archaeologiai Értesítő (1889. Az apahidai lelet), Erdélyi Almanach (1892. Hol van az igazság?)

Munkái:

1. A polgár és kereskedő számvetése. Kolozsvár, 1853. (Első magyar könyv, a mely a méter-rendszert ismertette.)

2. A váltórendtartás az uj váltótörvény értelmében. Kolozsvár, 1855.

3. Latin-magyar iskolai szótár. Kolozsvár, 1858. (Régeni Istvánnal irta, ennek halála után egyedül szerkesztette.)

4. Mionette, regény Müller Jenőtől, francziából. Kolozsvár, 1859.

5. A magyar ige időformáiról. Pest, 1860. (Székfoglaló. M. Akad. Ért. I. oszt. Nyelv-tud.)

6. A régi magyar súlymérték. Adalék a hazai pénzverés történetéhez. Kolozsvár, 1868. (Különnyomat az Erdélyi Muzeum-Egylet Kiadványaiból IV.)

7. Az erdélyi muzeum-egylet évi tudósítása 1866-67. Kolozsvár. 1868.

8. Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez. Bpest, 1869. (Értekezések a nyelv-tud. kör. II. 4.)

9. Emlékbeszéd dr. Szabó József felett. Kolozsvár, 1873. (Különnyomat az Erd. Muz-Egyl. Évkönyvéből VIII. és Kiadványaiból VI.)

10. Emlékbeszéd Engel József felett. Bpest, 1873. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. III. 5.)

11. Diótörő és egérkirály, rege. Hoffmann E. T. A. eredetije után a magyar ifjuságnak magyarul regéli. Bpest, 1873.

12. Mi minden telhetik egy lelkes néptanítóból. Kolozsvár, 1877. (Különny. a Család és Iskolából.)

13. Der altrömische Kalender. Eine Studie. Bpest, 1882. (Különnyomat az Ung. Revue-ből.)

14. Az ó-kori súlyokról és mértékekről. Bpest, 1883.

15. A latin nyelv szótára. A kútfőkből, a legjobb és legujabb szótárirodalomra támaszkodva. Bpest, 1884.

16. Hogy is mondják ezt magyarul? Előadások a magyar nyelv köréből. Bpest, 1888. (Ism. M. Nyelvőr 1891.)

17. A beszterczei szószedet. Bpest, 1892. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. XVI. 1. Ism. Századok.)

Szerkesztette az Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjait (IV. V. füzet 1857-60.), Havi Füzeteit (1856. szept. 18-tól 1857. febr.-ig hat füzet), a kolozsvári Magyar Futárt (1858-59-ben öt évnegyedét névtelenűl), az Erdélyi Muzeumot (I-IX. évf. 1874-82.; ebben megjelent czikkei: Kiadatlan érmek az erdélyi muzeum gyűjteményéből 1874., a leydeni egyetem 300 éves örömünnepe 1875., Bevezetés Gaius fordításához 1875., Gróf Mikó Imre, necrolog 1876., Uj római feliratok 1876., Az archaeologia az 1878-ki párisi közkiállításon 1878., Jus gentium, jus civile és a rabszolgaság 1880., Római súlymérték és pénzrendszer 1881., Epakta 1881., A zsidók időszámítása 1881., Epigraphica 1881.

A Pierer Lexiconának legujabb kiadásához 1888-93. ő szolgáltatta a magyar-német és német-magyar szótárt; részt vett a Wölfflein-féle Thesaurus előmunkálataiban 1884-91.

M. Tud. Akadémia Értesítője 1877. 182. l. 1878. 4. l. 1881. 131. l. 1882. 201. l.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Szinnyei Könyvészete.

Horváth Ignácz Könyvészete 1882. 1884. 1888.

M. Könyvészet 1889. 1892.

Erdélyi Irók és Művészek Almanachja 1892. arczkép és önéletrajzi adatok.