gymnasiumi rektor, F. István kormányszéki tanácsos és Honter Márta fia, szül. 1684. nov. 9. Brassóban; szülővárosában tanult; 1702-ben atyja Gyulafehérvárra küldte, hol Kapusi Sámuel tanár oktatta; 1703-ban betegeskedése miatt hazájába visszatért; miután meggyógyult, Nagy-Enyedre ment iskolába, hol Szigethi István tanította; azonban a Rákóczi mozgalmak miatt ismét hazájába térni volt kénytelen és 1704-06-ig a brassói gymnasiumban tanult. Többek társaságában 1706. aug. 3. az erdélyi háborús mozgalmak miatt Románián keresztül Szerbiába, Szlavoniába, Horvátországba, Stiriába s onnét Bécsbe, Lipcsébe s Halléba utazott, hol az egyetemen hallgatónak iratkozott be; itten Franke M. Ágost tanár házánál nyert ellátást. 1709. márcz. Lipcsébe ment az egyetemre, 1710. okt. pedig Jenába, hol a franczia s angol nyelvet is megtanulta, mire 1712. husvétkor hazájába visszatért. Miután kétszer nősült és a pestis elől való vándorlásai közben második neje is elhalt, 1720-ban szülővárosába tért vissza s a gymnasium rectora lett; székét «de fatis rei literariae in Transsilvania» cz. értekezésével foglalta el. A városi plébánostól utasításban kapta, hogy a következő tantárgyakat adja elő: Explicatio librorum symbolicorum Ecclesiarum nostrarum és Historia Reformationis Lutheranae. Ezen kivül az iskolának a pestis következtében zilált viszonyait rendezte. Ugyanazon évben (1720) harmadszor is nősült, ezen nejétől két fia született és egyikben, ki F. Sámuel nyug. udvari tanácsosi igtató adjunctus volt, 1808-ban a Filstich család kihalt. F. János főként theologiát, bölcseletet és történelmet tanított. Meghalt 1743. decz. 18. Brassóban.
Munkái:
1. Schediasma Historicum de Walachorum Historia, annalium Transsilvaniensium multis in punctis magistra et ministra. Jenae, 1743.
2. Briefe an den Professor Schulze in Halle 1741, 1742 und 1743. (a Numophylacii Schulziani I. részében.)
Kézirati munkái: Historia Walachorum, methodo Cellariana 1741. elaborata; Historiola Moldaviae; Historie von der ersten Hereinkunft der Römer und dem von ihnen nachmals aufgerichteten walachischen Reiche, welche anno 1727 den. 5. September aus eines Anonymi Msto. Valachico von uns in der Teutsche Sprache übersetzt angefangen worden; Chronik Rádul Logofetuľs; Illustratio Articulorum quorundam historicorum rem et Historiam Valachorum concernentium; Historica Transsilvaniae, Hungariae, Valachiae et Moldaviae Descriptio (Tartler Tamás másolatában megvan a Bruckenthal Sámuel-féle könyvtárban); Historia Ecclesiastica totius Transsilvaniae, sub Dei omnia dirigentis moderamine ac ductu, anno 1739-43 elaborata, et usibus quorundam studiosorum pro temporum exigentia accomodata. Pars L., quae Historium Ecclestiasticam Saxonum Transsilvaniam inhabitantium complectitur. Pars II. continet Historiam persecutionis in Hungaria anno 1670., 1673, 1674 ex Heideggeri Historia Papatus depromta (a m. nemzeti múzeum kézirattárában) Historia Reformationis a Mart. Luthero circa initium Seculi 16 in Saxonia masculae susceptae, Civibus Gymnasii Coron. a. 1720 in auditorio in calamum dictata; Historia Regni Transilvanici civilis; Kurze geographische und historische Anmerkungen von dem Fürstenthume Siebenbürgen; Tentamen Historiae Valachicae in Dei cuncta creantis et conservantis gloriam pro virium mensura et subsidiorum penuria a me elaborandae susceptum; Excerpta Patriae vicinarumque Regionum Historiam concernentia. (Két utóbbi kézirat a brassói gymnasium könyvtárában van.)
Midőn Halléban tanult, 1707-ben Bel Mátyás tiszteletére 11 distichonból álló latin költeményt irt, mely annak Forma sacrorum verborum (Halle, 1707.) czímű munkájában jelent meg.
Bod, M. Athenas 86. l.
Seivert, Nachrichten 91. l.
Horányi, Memoria I. 676. l.
Siebenb. Quartalschrift IV. 1795. 96. l.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon I. 308. l. (ebben élete s munkái bőven vannak tárgyalva.)
Figyelő XVII. 390. l.