ev. ref. lelkész, nemesbikki borsodmegyei származású, hol atyja földművelő volt; a gymnasiumot Miskolczon, a theologiát Debreczenben végezte; Tisza-Tarjánba ment akadémiai promotióra, hol két évig, majd Miskolczra, hol négy évig káplánkodott; utolsó évében az ottani gymnasiumban a görög nyelv tanításával is megbizatott. Innét 1859-ben a geleji egyház választotta meg lelkészének, hol 1866. jan. 24. meghalt 44 éves korában.
Czikkeket és elbeszéléseket irt a Falu Könyvébe (1851), a Hölgyfutárba (1854), a Vasárnapi Ujságba (1856., 1861., 1863.), a Sárospataki Naptárba (1857. 1859-60.), a Kazinczy Emlénybe (Miskolcz, 1860. Emlékbeszéd) és a Sárospataki Füzetekbe (1860-63. 1865.
Munkái:
1. Buzgóság oltára. Imák és fohászok hiv keresztyének számára Miskolcz, 1855. (2. kiadás. Miskolcz, 1870.)
2. Köznapi imák négy hétre templomi használatra. Miskolcz, 1863.
Levelei Erdélyi Jánoshoz: Gelej, 1865. febr. 26. és márcz. 8. az Erdélyi Tárban, dr. Erdélyi Pál birtokában.
Protestáns Képes Naptár 1857. 52. l.
Uj M. Athenás 132. l.
Petrik Könyvészete és Bibliographiája.