ev. ref. orgonista-tanító, F. István és Vitnyei Erzsébet fia, szül. 1840. nov. 29. Sárospatakon, hol gymnasiumi s képzőintézeti tanulmányait végezte; 1859. febr. 11. Átányba (Hevesm.) ment ki három éves orgonista-tanítóságra; 1862. máj. 1-től 1876. decz. 31. miskolczi orgonista (s az utóbbi években árvaházi tanító is) volt; 1877. jan. elejétől Mohácson, ujabban pedig Duna-Patajon (Pestm.) működik, mint orgonista-tanító s a mohács-vidéki tanító-egylet elnöke.
Czikkeket és költeményeket irt a Miskolcz és Borsod cz. lapokba (1876-79.), a Mohácsba (1878-80), a Mohács és Vidékébe (1882-től), mely lapnak főmunkatársa is volt; továbbá a Pécs, Pécsi Figyelő s a Zalai Közlönybe; egyházi czikkeket irt a Prot. Egyházi s Iskolai Lapba (1885., 1889., 1890.); halotti bucsúztatókat a Zih Károly által szerkesztett Prot. halotti bucsúztatók tárházába (Szarvas, 1877-78), a Perjesy György szentendrei vallástanító által szerkesztett Fáklyaláng cz. vállalatba (1883-84) tiz temetési éneket, hat bucsúztatót és több síri beszédet; a Stiglitz Alberttől szerk. Protestáns temetési Énektárba (Nagybánya, 1884.) 56 éneket sat.
Munkája: Temetési énekek. Miskolcz, 1876. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 32. sz.
Álnevei: Figyelő, Hallgató, Igazmondó, Heőpapi, Mohácsi Andor, Tetemvári, Dalfi, Dalos, Az öreg, Egy tanító sat (egyházi lapokban).
M. Könyvészet 1876.
Uj M. Athenás 131. l. és önéletrajzi adatok.