orvosdoktor, szül. 1829-ben Szabadkán Bácsmegyében, hol atyja szintén orvos volt; 1840-46-ban a bajai gymnasiumban tanult; 1847-48-ban Pesten az egyetem hallgatója volt, midőn a szabadságharcz kitört és ő is beállott az 5. önkéntes zászlóaljba; részt vett a hegyesi, szeghegyi, kisbéri, kameniczi, szöregi csatákban és Soborsinnál a muszkák kezébe s tőlük az osztrákokéba Aradra került. Az orvosi tanfolyamot 1849-től 1855-ig Bécsben végezte; 1857-ben Bukarestbe költözött és gyakorló orvos lett. 1859-ben az ottani Kólcza-kórházban elsőrendű orvosi állomást nyert. 1860-ban az oláhországi orvosi nevelőintézet boncztanárává neveztetett ki. Bukarestben a legmagasabb köröknek egyik legkedvesebb orvosa s az ottani szegény magyaroknak valóságos gyámola; ingyen gyógyítja s gyógyszerrel is ingyen látja el őket.
Orvosi apróságokat irt a Bukaresti M. Képes Naptárba 1890-re.
Munkája: Az orosz-török-oláh háborúból. Visszaemlékezés. Kolozsvár, 1893. (Ism. Kolozsvár 1893. 44. sz.)
Hazánk és a Külföld 1865. 49. sz. arczk.
Budapesti M. Képes Naptár 1890-re.
Koós Ferencz, Életem és emlékeim. Brassó, 1890. II. 358. l.