Festetics György (tolnai gróf),
belső titkos tanácsos, volt miniszter és koronaőr, kir. főudvarmester, a herczeg Hohenzollern házi-rend érdemkeresztjének tulajdonosa és a Szent István-rend nagykeresztese, a m. tud. akadémia igazgató tagja, F. László gróf és Hohenzollern-Hechingen Jozefina herczegnő fia, a nagy F. György unokája szül. 1815. ápr. 23. Bécsben; iskolai tanulmányait a szülői háznál végezte s a jogi vizsgát a pozsonyi kir. akadémiánál tette le. Ezután a katonasághoz ment, mely pályát mint alezredes 1849-ben hagyta el. Ekkor egész szenvedélylyel és odaadással a mezőgazdaság terére lépett. Saját gazdasági ügyei mellett jótékony adakozások és alapítványok által a felebaráti szeretetet is gyakorolta. 1856-ban hathatósan közreműködött a sopron-kanizsai vasut létesítésében, melynek tervét a miniszteriumhoz ő nyujtotta be. Magán életéből az 1860-ban beállott szabadabb mozgás alkalmával lépett ki a nyilvános pályára s Vasmegye főispáni helytartói állását fogadta el; az 1861. országgyűlésen pedig a főrendiházban is megjelent. Ugyanekkor arra határozván magát, hogy ezután rendesen Pesten fog lakni, 1862-ben palotát építtetett ugyanott. Ekkor azonban a rövid ideig tartott alkotmányos kisérlet meghiusultával ismét visszavonult. De csakhamar ujra fölkereste a közbizalom; az országos magyar gazdasági egyesület 1864. febr. 3. közgyűlésen elnökéül választotta meg. Midőn 1865. jún. 6. a király a gazdasági kiállítást meglátogatta, F. beszéddel üdvözölte; az arra adott nagy politikai jelentőségű királyi válasz uj bizalommal töltötte el az országot s kiinduló pontja lett azon kiegyezésnek, mely az azon év decz. 10-re összehivott országgyűlés történelmi föladatává lett és végkép megszüntetvén az ideiglenes kormányzatot, az alkotmány visszaállítása s a felelős magyar miniszterium kinevezése után, 1867. jún. 8. a király koronázásával tetőztetett be. (F. a királyt üdvözlő beszédét Galgóczy K. Emlékkönyvében IV. 101. l. közli; úgy szintén az egyesület közgyűlésén mondott beszédét is II. 161. l.). 1865-ben, az országgyűlés összehivása előtt Zalamegye főispánja lett és szept. 17. foglalta el hivatalát. Testvérbátyjával, Tassiló gróffal együtt fáradozott a keszthelyi gazdasági intézet ujra felélesztésén és államosításán. A m. tud. akadémia 1866. jan. 21. igazgató-tanácsa tagjává választotta. 1867-ben kineveztetvén a magyar királyi felelős miniszterium, abban az ő felsége oldala melletti miniszter tárczája ruháztatott reá s ez állásban maradt 1870-ig, midőn leköszönt és molnári vasmegyei birtokára vonult vissza. Később koronaőr és főudvarmester lett. Meghalt 1883. febr. 12. Bécsben.
A főrendiházban tartott beszédeit az Országgyűlési Naplók hozták.
Arczképe: kőnyomat, Barabás rajza után Pollák testvéreknél jelent meg Pesten 1866-ban.
M. Mágnások Életrajzai 1860. arczk.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve 1866. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv 1867. 452. l.
Hajnal 1867. arczk.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. 109. l.
Galgóczy Károly Emlékkönyve IV. 97-105. l. és gyászjelentés.