ág. ev. püspök, a m. tud. akadémia külföldi levelező tagja, szül. 1756. máj. 18. Zarándfalván (Zurány) Mosonmegyében; atyja F. János György az osztrák hadseregben mint őrmester szolgált és harczolt a törökök ellen (1737-39.) midőn nyugalomba vonult, Zarándfalván egy urasági vendéglőt bérelt. Fia, ki a keresztségben a jezsuiták alapítójáról Ignácz nevet nyert, később vette föl az Aurél nevet szent Ágoston tiszteletére, ki ezen nevet is viselte; a szülői háznál vallásos nevelésben részesült. Atyja 1764-ben a győri püspök szolgálatába állott és fia itt nyerte első kiképeztetését a latin nyelvben. 1768-ban Pozsonyba ment nagybátyjához F. Andráshoz, hogy a mérnöki pályán képezze ki magát; azonban midőn nagybátyja mint mérnök Horvátországba távozott, visszatért szüleihez. Mint 12 éves fiú latin imádságos könyvet szerkesztett és kateketikai gyakorlatra adta magát. 1770-ben a pozsonyi gymnasiumba járt és 1771-ben visszatért Győrbe és Mancini Antal jezsuita tanár vezetése mellett különösen a philologiában gyakorolta magát; 1772-ben a jezsuita rendbe akart lépni, azonban fiatal kora miatt, 16 éves volt, nem vették föl. Anyai nagybátyjának, Kneidinger Györgynek, ki Budán a kapuczinusok kolostorában bölcseleti lector volt, tanácsára, 1773. júl. 9. Moórott (Fehérm.) mint novicius a kapuczinus-rendbe lépett; 1774. júl. 9. szerzetesi fogadalmat tett. A hitért való vértanuság foglalkoztatta őt különösen és a besnyői kolostorban testét sanyargatta. Podmaniczky báróval való ismeretsége, ki közeli birtokán Aszódon élt, lehetővé tette azt, hogy könyvtárát használhatta. Fleury egyháztörténeti munkája és Muratori a valódi áhitatosságról irt könyve, gondolatmenetét csakhamar más útra térítették és a szerzetes élet iránt való kitartását megtörték. 1775. szept. elején a nagyváradi kolostorba került, hol scholastikai bölcseletet tanult; itt a kanonokok és a püspök szeretetét annyira megnyerte, hogy azok sok könyvet ajándékoztak neki. 1776-ban a schwechati kolostorba helyezték át, hol a magával hozott szabadelvű theologiai munkákat elvették tőle s a kolostor könyvtárának használatától is eltiltották. Ezen szükségében 1777. jan. Eybelhez, az egyházjog tanárához Bécsbe irt, ki titokban megküldte neki munkáit. A súlyos kolostori büntetések, melyek csekély vétségekért érték, még inkább felizgatták kedélyét. 1779. máj. 29. miséspappá szentelték föl; ekkor azonban már eltökélte volt magában, hogy a rendből kilép, sőt eddigi vallását is elhagyja. 1781. szept. a bécsi kolostorba küldték, hogy ott tanulmányait befejezze. Itt történt 1782. febr. 23., hogy zárdafőnöke a zárda földalatti börtönébe küldte, hogy egy szerzetes társának az urvacsorát kiszolgáltassa. Ezen látvány fellázította őt és több röpiratot irt, melyeket II. József császár kezeihez juttatott; ezekben nemcsak a kath. papság felvilágosult és jobb kiképzését ajánlá az uralkodónak, hanem a kolostori élet visszaéléseit is élénken ecsetelte. Ennek következménye volt az a szigorú vizsgálat, mely az egész birodalom kolostoraira kiterjedt. F. bevádoltatott, hogy a szerzetesi fogadalmait, a szegénységet, engedelmességet és szüzességet megszegte, s Migazzi bibornok itélőszéke elé idéztetett; nagybátyja, Kneidinger György volt egyik vádlója. A kiállott büntetés után sem fordult dolga jobbra, mignem 1784. febr. 6. lectorrá s nov. 11. a keleti nyelvek és az ó-szövetségi hermeneutika rendes tanárává neveztetett ki Lembergbe; előbb azonban császári rendelettel a kapuczinus szerzetből elbocsáttatott és theologiai doktori fokot nyert. Lembergben tudományos munkálkodásnak élt; azonban első szépirodalmi műve, Sidney cz. szomorujátéka, mely 1788. jan. 26. Lembergben előadatott és II. Jakab zsarnokságát és az angolországi katholikusok fanatismusát tüntette föl, ujabb bajba keverte; ellenségei komoly politikai pörrel támadták meg, melynek kimenetele elől febr. 2. Sziléziába menekült és 6. Boroszlóban Korn könyvárusnál szives fogadtatásra talált. Innét 1788. júl. 2. Wallisfurthba ment Schönaich-Carolath uralkodó herczeghez nevelőnek, kit Sidney-nek egyik birálata tett reá figyelmessé. 1791-ben az ág. ev. vallásra tért át. 1792. jan. 25. szerencsétlen házasságra lépett, melytől csak 1802-ben szabadult meg törvényes elválással. 1796-ban nevelői állását is elvesztette, midőn a herczeg, gazdálkodásból, udvari tisztjeit elbocsátotta. 1796-tól fogva Berlinben kizárólag az irodalomnak élt és F. E. Rambachchal kiadta a Berliner Archiv der Zeit két utolsó évfolyamát (1799-1800.); azután pedig J. G. Rhode-val (1801.), és J. Ch. Fischerrel (1802-03.), végre egyedül (1804-05.) az Eunomia czímű folyóiratot. Már Lembergben a Phönix nevű szabadkőműves páholyhoz tartozott. Carolathban az Evergeták társulatát alapította, mely a kölcsönös erkölcsi és tudományos kiművelést czélozta; ez azonban alaptalan politikai gyanúokokból csakhamar föloszlattatott. 1797-ben a humanitás barátainak egyesületét létesítette Berlinben; azonban életkörülményei igen mostohák voltak, bár Schrötter és Voss miniszterektől ideiglenes állást nyert. Hivatalos foglalkozásán kivül a szabadkőművesség reformálására fordította idejét; azonban ezen törekvése sok ellenséget szerzett neki, ugy hogy 1802. szept. 5. kénytelen volt minden páholyból kilépni. Ekkor nagyobb utazást tett Németországban és megismerkedett a tudomány és irodalom koryphaeusavial; különösen a Herderrel való társalgás nagy hatással volt későbbi eszméire s gondolkodásmódjára. 1802. nov. 22. másodszor nősült, ezúttal szerencsésen, Wegeli Karolina Máriával, egy berlini gyáros leányával. 1803-ban Berlin mellett kis birtokot vett Kleinwallban; azonban ideiglenes hivatala megszünt, drágán vett birtoka a háborús években keveset jövedelmezett s körülményei nyomasztóbbá váltak; kénytelen volt tehát birtokát eladni s különböző helyeken élve, barátainak segélyére szorult. 1810-ben az orosz kormány hívta meg a keleti nyelvek és irodalmuk tanszékére a szent-pétervári Alexander-Newsky akadémiához 2600 rubel fizetéssel, a mit készséggel elfogadott. Még azon évben egyik kartársa bevádolta őt mint Fichte követőjét, mire F. elbocsátását kérte s eddigi fizetésével a törvénykezési bizottmány levelezőjévé neveztetett ki, azon kikötéssel, hogy maga választhatja meg tartózkodási helyét, 1811. márcz. Wolksba Saratow kormányzóságba költözött, hol a Slobin kormánytanácsos által alapított nevelőintézetet igazgatta; de e mellékhivatalát, Slobin takarékoskodása miatt, hamar elveszítette s megmaradt törvényszéki levelezőnek, lakását pedig 1813. febr. 25. Saratowba helyezte át. Itt irta Magyarország történetét. 1815-ben Sareptába tett utazása alkalmával eltökélte magában, hogy az ottani Hernhuterek egyesületébe vonul vissza. Itt nehéz csapások érték: gyermeke meghalt és fizetését a kormány megszüntette. Ismét a szentiráshoz nyúlt és szigoruan vallásos lőn. A szükségben szentpétervári, freibergi, pesti s pozsonyi barátainak segély-adományaiból és az irodalomból élt. 1817. szept. 1. az egész visszatartott fizetését megkapta s azt továbbra is biztosították neki; ugyanazon évben fiát, a czár kegyelméből, dijtalanúl fölvették a zarskoe-selói nemes ifjak intézetébe. Miután 1818-ban az orosz császár az ág. evangelikusokat a többi vallásfelekezetűekkel egyenlő jogokban részesítette s az ev. birodalmi consistoriumot egy-egy világi s egyházi elnökkel fölállította, 1820-ban ág. ev. superintendenssé s a consistorium elnökévé neveztetett ki a Saratow kormányzóságban. Ezen consistorium feloszlatása után 1833-ban fősuperintendens és a szentpétervári ág. ev. egyház tanácsosa lett. Meghalt 1839. decz. 15. Szent-Pétervárt. A m. tudom akadémia 1831. febr. 16. választotta külföldi levelező tagjává.
Munkái:
1. Was ist der Kaiser? Verfasst von einem Kapuziner-Mönch. Herausgegeben von Fessler. Wien, 1782. Két füzet.
2. Anthologia hebraica e sacris hebraeorum libris depromta adjecta versione latina et annotationibus. Leopoli, 1787.
3. Institutiones linguarum orientalium, Hebraicae, Chaldaicae, Syriacae et Arabicae, cum Chrestomathia Arabica J. G. Eichornii. Pars prior. Vratislaviae, 1787. Pars posterior: Institutiones linguae Chaldaicae et Arabicae complectens. Leopoli, 1789.
4. Sidney, ein Trauerspiel in fünf Aufzügen. Köln, 1788.
5. Marc. Aurel. Breslau, 1790-92. Négy kötet. (2. jav. kiadás 1793. 3. kiad. 1799. 4. jav. kiad. 1801. Breslau, uj jav. kiad. Carlsruhe, 1810. uj jav. kiad. Bécs, 1816.)
6. Aristides und Themistocles. Vom Verfasser des Marc. Aurels. Berlin, 1792. Két kötet. (2. átdolg. kiad. Breslau, 1806. 3. kiad. Carlsruhe, 1809. 4. jav. kiadás. Berlin, 1819. Magyarra ford. Vizer János. Pest, 1845-46.)
7. Mathias Corvinus, König der Ungarn und Grossherzog von Schlesien. Vom Verfasser des Marc-Aurels. Breslau, 1793-94. Két kötet. (2. kiad. Breslau, 1806. 3. kiad. Carlsruhe, 1809., ezen czímmel is: Gemälde aus den alten Zeiten der Hungarn. 3. 4. Magyarúl: Korvinus Mátyás magyar király. F. után készítette Mihálkovics József. Pest, 1813.)
8. Attila, König der Hunnen. Breslau, 1794. (Ism. Allg. Literatur Zeitung 1795. 150. sz. Intelligenzblatt 81. sz. 2. kiad. Augsburg, 1803. 3. kiad. Augsburg, 1806. uj jav. kiad. Carlsruhe, 1809., ezen czímmel is: Gemälde aus den alten Zeiten der Hungarn. l. Magyarúl: Attila, vagy is: a régi magyarok első vezérének dicsőséges viselt dolgai. Ford. egy hazáját szerető magyar. Pest, 1811. Jankovich M. szerint Okolitsáni János ford.)
9. Alexander der Eroberer. Berlin, 1797. (ezen czímmel is: Forsetzung der in Anacharsis Reise enthaltenen Geschichte von Alt-Griechenland I. 2. kiadás Berlin, 1800.)
10. Aktenmässige Aufschlüsse über den Bund der Evergeten in Schlesien. Herausgegeben von Fr. Moszdorf. Freiberg, 1804.
11. Sämmtliche Schriften über die Freimaurerei. Freyberg, 1804. Három kötet. (I. arczk. és kulcscsal. II. Rückblicke über die letzten 6 Jahre seiner Thätigkeit bei der Loge R. Y. z. Fr. in Berlin. Herausgegeben von Fr. Moszdorf. III. Freimaurerische Briefe aus Kleinwall. Herausg. von Fr. Moszdorf.)
12. Fesslers Ansichten von Religion und Kirchenthum. Berlin, 1805. (Belső czíme: Briefe aus Kleinwall an F. P. M. und alle Menschen, die guten Willens sind.
13. Theresia, oder Mysterien des Lebens und der Liebe. Breslau, 1806. Két kötet. (2. kiadás. Carlsruhe, 1810. Ism. Allg. Lit. Zeitung 1810. I. 297. l.)
14. Abälard und Heloisa. Berlin, 1807. Két kötet. (Ism. Allg. Lit. Zeitung 1809. I. 657. l. 2. kiadás. Carlsruhe, 1810.)
15. Bonaventura's mystische Nächte. Roman. Berlin, 1807.
16. Alonso. Leipzig, 1808. Két kötet. (Ujabb kiadása ezen czím alatt: Alonso oder der Wanderer nach Montserrat. Carlsruhe, 1810. Ism. Allg. Lit. Zeitung 1810. I. 499. l.)
17. Der Gross-Hof- und Staats-Epopt Lotario, oder der Hofnarr, Berlin, 1808.
18. Die drey grossen Könige der Hungarn aus dem Árpádischen Stamm. Breslau, 1808. (2. kiad. Freyberg, 1808. 3. kiadás. Carlsruhe, 1809., ezen czímmel is: Gemälde aus den alten Zeiten der Hungarn. 2. Magyar fordításban: A három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatja. Pest, 1815. Szent István, Szent László és Kálmán király.)
19. De liturgia christianae ecclesiae. Pedeponti, 1809.
20. Der Nachtwächter Benedict. Berlin, 1809. (2. kiad. Carlsruhe, 1809.
21. Die alten und die neuen Spanier. Ein Völkerspiegel. Berlin, 1810. Két kötet. (2. kiadás. Carlsruhe, 1814.)
22. Meine Flucht aus Deutschland, oder Frauenmacht und Liebe. Vom Verfasser des Bonaventura. Hamburg, 1812. Két kötet.
23. Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Leipzig, 1815-25. Tiz kötet. (Uj czím-kiad. Leipzig, 1847-50. és Klein Erneszt, ujabb kutatások alapján 2. kiadásban dolgozta föl; megjelent Lipcsében (1867-83. Öt kötet. Előbeszédet irt hozzá Horváth Mihály. Első részéből a vezérek kora megjelent magyarúl: Pannonia, vagy Pannoniának Augustus római császártól fogva egészen a Geyza magyar herczeg haláláig... szabadon magyarázta Zeykfalvi Zeyk Lajos. Kolozsvár, 1841. cz.)
24. Die Gesinnung Jesu Christi. Vorgetragen am Palmsonntage... 1816. in dem Betsale der ev. Brüdergemeinde zu Sarepta. St.-Petersburg, 1816.
25. Predigt über Matthäi VI. 33. Gehalten in dem Bethause der ev. Brüdergemeinde zu Sarepta. St.-Petersburg, 1816.
26. Christliche Reden. Riga, 1822. Két kötet.
27. Liturgische Versuche zur Erbauung der Gläubigen, sowohl geistlichen als weltlichen. Riga, 1823.
28. Geschichte der Entlassung des gewesenen Pastors in Saratow, Carl Limmer. Aus den Originalakten, und wahrhafte Darstellung seiner Verirrungen. Als Seitenstück zu Limmer's Libell: Meine Verfolgung in Russland. Riga, 1824.
29. Dr. Fesslers Rückblicke auf seine siebzigjährige Pilgerschaft. Ein Nachlass an seine Freunde und an seine Feinde. Breslau, 1824. (2. kiadás, kiadta és előszóval ellátta Bülau Fr. Lipcse, 1851. Magyarúl Vizer Jánostól Bölcskén 1854-ben, kézirat a m. nemz. múzeumban.)
30. Dr. Fesslers Resultate seines Denkens und Erfahrens als Anhang zu seinen Rückblicken auf seine 70 jährige Pilgerschaft. Breslau, 1826. arczk.
Fessler's sämmtliche Werke. Wien, 1809-16. 22 kötetben, csonkított, hibás és jogtalan utánnyomat.
Kiadta: L. A. Senecae philosophi Opera omnia. Ad fidem LXIII librorum veterum, tum manuscriptorum, tum impressorum recensuerunt et cum adnotationibus. Vratislaviae, 1795. 3 kötet. (J. C. Chr. Fischerrel együtt)
Kéziratai: Geschichte des Freimaurer-Ordens von den ältesten Zeiten bis zum Jahre 1802. Négy ivrét kötetben: másolatokat Gerlach könyvárus Freibergben a szabadkőműves páholyok számára árult.
Arczképei rézmetszetben: Pausenwein rajza s Bolt J. F. metszette 1792-ben; ifj. Rosmäsler F.-től 1820. Zwickauban; két kis medaillonkép a rajzoló s nyomt. hely megnevezése nélkül; Wasilief festése után Ázsiában, rajzolta s metszette Rosmäsler Drezdában; Geibel Károlytól Lipcsében: olajfestésű arczképe a m. tudom. akadémia képes termében van.
Tud. Gyűjt. 1818. V.
Unterhaltungsblatt. Pressburg. 1818. 238. l.
Közhasznú Esmeretek Tára IV. 501.
Jelenkor 1836. 72. sz.
Hazai s Külf. Tudósítások 1836. II. 19. sz.
Gemeinnützige Blätter 1836. 70. sz.
M. Tud. Társaság Évkönyve V. 1838-40.
M. Tud. Társaság Névkönyve 1840. 210.
Figyelmező 1840. 47. l.
Danielik, M. Irók II.
Wurzbach, Biogr. Lexikon IV.
Vasárnapi Ujság 1864. 46. sz. (Zurány rajzával.)
Figyelő I. 95.
Századok 1878. (Abafi Lajostól, különnyomatban is, hol F. több levelét közli.)
Literar. Berichte aus Ungarn III. 1879. p. 382-393. Unedirte Briefe von J. A. Fessler.
Allg. Deutsche Biographie VI. 723.
Petrik Bibliogr.
Életrajza Holeczy Mihálytól (a m. n. múzeum kézirattárában).