utazó Ausztráliában, nagyenyedi származású s az ottani főiskola volt növendéke; 1888. nyarán Bukarestbe ment és 3 év alatt szakszerűen berendezte az ottani elhanyagolt régészeti múzeumot, melynek segédőre lett; az utóbbi két évben Dobrudzsában az ádám-kliszi-i római vártelepen ásatott főnökével dr. Tocilescu György múzeumi igazgatóval; itt ismerkedett meg Grubauerral, ki ornithologiai vadászás végett utazott a Duna deltájába. Örömmel fogadta Grubauer meghivását és 1891. aug. 6. Münchenbe utazott, hol hat hétig dolgozott az expeditio felszerelésén és csak szept. 30. indulhatott el útjára Hamburg kikötőjéből és nov. 20. érkeztek Jáva sziget éjszaki partjára; decz. 15. pedig Uj-Guinea német részébe indultak, hol 1893. márcz. 12. Fridrich Wilhelmshafenben áldozata lett az uj-guineai sárgaláznak 27 éves korában.
Archaeologiai czikkeket irt az Arch. Értesítőbe (1888. A sz.-ujfalusi és paczalkai katlansírokról, 1890. A rozsdás fémrégiségek megóvása, 1891. A gyertyámosi és bedelői halomsirokról, A bedelői «la furcs»-i határbeli tumulusok, Tanácsok régi tárgyak ragasztására és tisztogatására), egyéb czikkei: A selyemtenyésztés (Bukaresti M. Képes Naptár 1890). Utazás Ausztráliában, kivonat naplójából (Közérdek, Nagyenyed 1892. 17. sz.)
A m. nemzeti múzeum természetrajzi osztályának több izben küldött madárgyűjteményt. Nagybecsű néprajzi és ornithologiai gyűjteménye meghaladja a tizezer darabot.
Vasárnapi Ujság 1892. 4. sz. (Veress Endre.)
M. Hirlap 1893. 149. sz.