vasúti felügyelő, szül. 1846. jan. 23. Budapesten, hol atyja tehetős molnármester volt, ki fiát kereskedelmi intézetbe adta. A Heller-, Becker- és Röser-féle intézet tanfolyamait végezte. Atyja tehetséges fiában méltó utódot látott virágzó üzlete vezetésére; ily czélból utazásra kelt F., s beutazta Németországot, Francziaország egy részét és meglátogatta Párist. Utazása, mely hat évig tartott, 1869-ben ért véget. Visszatérve, anyjának ösztönzésére lisztkereskedést vezetett, de csak rövid ideig; mert már 1870-ben a tiszavidéki vasút szolgálatába lépett, honnét 1871. nov. előnyösebb állásba, a m. kir. államvasutakhoz lépett át; itt fokozatosan előléptetve felügyelői rangot nyert. 1881-ben a közmunka s közlekedési miniszterium újjászervezésekor, Fellnert a miniszterium tarifaosztályába hívták meg. Akkor azon helyes s eredményben sikeres szándék vezérelte az intéző köröket, hogy az állami befolyást a közgazdaság és a társadalmi érdekek szempontjából intenzivebben érvényesítsék. F. lelkes munkása lett ez iránynak. Túlfeszített munkásságának alkalmasint része van abban, hogy java férfikorában elhunyt. Hivatalos teendőin kívül egyetlen ambicziója volt a hazai vasutak tarifa-ügyeinek vizsgálása elvi szempontok alapján. Meghalt 1884. febr. 9. Budapesten.
Czikkei: A magyar vasutak tarifái az osztrák vasuti tarifa-enquête IX. csoportjának tárgyalásaira és javaslataira. Hajózási vállalataink tarifális viszonyai, különös tekintettel az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társulatra (Vasuti és Közlekedési Közlöny 1883.).
Munkája: A vasúti tarifák reformálásának kérdéséhez. Bpest, 1884. (Különnyomat a Nemzetgazdasági Szemléből.)
Nemzetgazdasági Szemle 1884. 205. l. Horváth Ignácz Könyvészete 1884. és gyászjelentés.