a budapesti nemzeti zenede tanára, szül. 1840. febr. 15. Rozsnyón Gömörmegyében; a zenében korán nyert oktatást és mint gymnasiumi tanuló, már 12 éves korában nemcsak a praemontreiek templomában a tanuló ifjuság számára tartott isteni tisztelet alatt orgonált, de a sz. Ferencz-rendieknél is néhány évig mint rendes orgonista volt alkalmazva. 1855-ben a rozsnyói kath. papnövendékek közé vétetett föl és az érettségi vizsga letétele után 1857-ben Kollarcsik István megyés püspök által Bécsbe a Pazmanaeumba küldetett, hol a theologiát három évig hallgatta. 1860-ban elhagyta a papi pályát és 1861-65-ig a pesti egyetemen a jogot hallgatta, az államvizsgát letette s a politikai tudományokból is szigorlatot állott ki. 1862-66-ig egyszersmind a nemzeti zenede növendéke volt. 1868-ban Lónyay Menyhért a pénzügyminiszteriumhoz fogalmazó gyakornokká, 1870-ben segédfogalmazóvá s 1874-ben Ghiczy Kálmán miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. Végűl a budapesti nemzeti zenede tanára volt. Meghalt 1874. okt. 1. Esztergomban.
1872-ben megindította zongorázók és énekesek számára Apollo cz. zenemű-folyóiratát, hazánkban az első ilynemű közlönyt; 1873-ban egy kis zenelapot is mellékelt hozzá, melyet nagy részben ő maga irt; ezt azonban 1874-től a lap boritéka váltá fel, melyen 1876 végeig sok érdekes elméleti közleménye jelent meg. A Fővárosi Lapokban (1878.) is jelent meg egy zenetárczája.
Ságh József, M. Zenészeti Lexikon. Bpest, 1879. 108. l.
Figyelő XIII. 106. l.
Wekerle, Kis Lexikon 587. l. és gyászjelentés.