ev. ref. főiskolai tanár, F. Mihály kozárvári ev. ref. lelkész és Kerekes Katalin fia, szül. 1820-ban Bálványos-Váralján, hol nagyatyja lakott; tanulását Dézsen kezdte s Kolozsvárt folytatta a rhetori osztályig; innét Nagy-Enyedre ment és a tanfolyam bevégzése után 1843-ban a költészeti osztály tanítója lett. Azután ifj. Bethlen János gróf gyermekeinek nevelése végett tiz évre szerződött és a gróf költségén a kellő szakismeret megszerzése végett 1847-ben a berlini egyetemre ment és a szünidőket nagyobb utazásokra használta fel. 1849-ben hazatérve, nevelői állását foglalta el, s a kikötött tiz évet a Bethlen-fiuk mellett töltötte el falun, vagy Kolozsvárt és Pesten. 1860 végén a Korunk szerkesztésére hivatott meg Kolozsvárra s e tisztét, főleg 1862-ben, az akkori nehéz viszonyok közt, szemben a Schmerling-féle álalkotmányosság szemfényvesztéseivel, jó sikerrel töltötte be. Ennek köszönhette, a szerkesztéstől visszalépése után azt is, hogy a kolozsvári ev. ref. főiskolához a Pestre távozott Gyulai Pál helyére, a magyar és latin irodalom rendes tanárává megválasztották. Itt a főiskolai könyvtárnak (25 ezer kötet) Gyulai által megkezdett rendezését befejezte. Midőn azonban tanszékét elfoglalta, a sorvadásnak előjelei már mutatkoztak rajta, mely betegség Kolozsvárt 1871. júl. 8. sirba vitte.
Költészeti első kisérletei Hattyú és Holló álnevek alatt az Aurórában (1836-37.), az Athenaeumban (1837-41.), Emlényben (1838.) és a kolozsvári Reményben (1840.) jelentek meg; azután főleg az ifjusági irodalom terén tekintélylyé küzdötte föl magát; a Gáspár János és Kovácsi Antal Magyar olvasókönyvébe (Kolozsvár, 1848. 1853. és 1859.) irt versei-, elbeszéléseivel s a külföldi ifjusági irodalom termékeinek átültetésével tünt ki. Ez idő alatt még a régibb magyar irodalom és a magyar nemzet őskori történelmének tanulmányozása képezte kedvencz tárgyait; e mellett foglalkozott az erdélyi protestantismus történelmi fejlődésével is, a mint ez a kolozsvári ref. főiskola történetére vonatkozó, s általa a kolozsvári tanári értekezlet alkalmával felolvasott monographiájából kitűnik; több verse jelent meg Kopasz László névvel a Hölgyfutárban (1850-51.), Csokonai Lapokban (1850.), M. Emléklapokban (1850.) és a M. Irók Füzeteiben (1850.). Különösen gyöngéd vagy humoros dalai tüntek fel; igy az Oh du Lieber Augustin nótájára irt; Ó tulipiros lánykám cz. költeménye.
Czikkei, a többi közt: A legujabb franczia szépirodalom és a franczia kritika (Budapesti Szemle X. XI. 1860.), A Régeni István által szerkesztett latin-magyar szótárnál is közreműködött. Bethlen Gáborné temetése 1622-ben (Erdélyi Prot. Közlöny 1871.).
Munkái:
1. Szép Ilonka. Eredeti regényes opera 5 felv. Vörösmarty Mihály regéje után, zenéje Mosonyi Mihálytól. Pest (1862. Előadatott a pesti nemzeti szinházban 1862. jún. 26., uj szereposztással 1865. nov. 4., összesen hatszor adták elő.)
2. A kolozsvári ev. rev. főtanoda története. Kolozsvár, 1876. (Előbb az Értesítőben és a Kelet 92-99. sz. jelent meg. Kiadta Szabó Sámuel.)
3. Olvasó könyvecske kezdők számára. Pest, év n.
Szerkesztette a Korunk cz. politikai lapot 1860. decz. 2-tól 1862. aug. 31-ig Kolozsvárt.
Kéziratban: egy magyar őstörténelmi s egy régibb irodalmi történeti munka.
Hölgyfutár 1862. 75. sz.
Budapesti Közlöny 1871. 154. sz.
Vasárnapi Ujság 1871. 28. sz. 1872. 6. sz. arczk. (Szász Károly.)
Erdélyi Prot. Közlöny 1871. 27. sz. (Szász Domokos.)
Petrik Könyvészete.
Uj M. Athenás 129. l.
Deininger, Keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet Évkönyve 60. l. és gyászjelentés.