orvosdoktor, F. Lajos és Bordács Klára fia, szül. 1834. nov. 1. Kisujszálláson Jász-N.-Kun-Szolnokmegyében; gymnasiumi tanulmányait szülővárosában kezdte s a debreczeni főiskolában végezte be s érettségi vizsgálatot Nagyváradon tett. Az orvosi tudományok hallgatása végett Pestre ment, hol 1860-ban orvosi oklevelet nyert. Még ez évben kisujszállási városi, majd tiszti orvos s a jász-kún kerületek tiszt. főorvosa lett. Meghalt 1877. jan. 10. Kisujszálláson.
Orvosi s orvostörténeti czikkei a Gyógyászatban (1861-63. Böngészetek a történelem mezején a gyógyászat régi korából, A vérhas, Az akasztási halál sat.; 1865. Az orvosi tudományok története Magyarországon, Magyarországon pusztított ragályos és járványos kórok), az Ország Tükrében (1864. A fürdők s az orvosok helyzete a rómaiaknál), a Századokban (1874. A gyógytan a régi magyaroknál) és a Történelmi Tárban (1878. Adalék a magyar sebészet történetéhez).
Munkái:
1. A jász-kúnok története. Debreczen, 1861.
2. A gyógytan története rövid kivonatban. Pest, 1864.
3. Magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme. Debreczen, 1874.
Kéziratban: Az orvosi tudományok története Magyarországon. A dr. Hamary Dániel által jutalmul kitűzött 20 aranyat 1875. Előpatakon az orvosok és természettudósok vándorgyűlésén: Magyar orvosi könyvészet 1848-1874-ig cz. kézirati munkájának ítélték oda.
Szinnyei Könyvészete.
Hon 1877. 10. sz.
Petrik Könyvészete, Illéssy János orsz. levéltári tiszt szives közlése és gyászjelentés.