a váczi siketnéma-intézet igazgatója, szül. 1822. júl. 8. Váczon, hol atyja Schwarczer Antal szintén azon intézet igazgatója volt; ott növekedett 12 éves koráig és már mint gyermek elsajátította a siketnémák nyelvét. Középiskoláit Váczon, Budán és Pesten végezte. 1842. febr. 1. foglalta el tanári állását a váczi siketnéma-intézetben. Nagy segítségére volt pályáján az, hogy vagyoni állapota megengedte a külföldi utazásokat; így alig mult el év, melyben körútat nem tett volna. A szabadságharcz alatt családi nevét Feketé-re változtatta. 1857-ben hosszabb utat tett külföldön, sőt Amerikába is átvitorlázott; a siketnéma ügyet tanulmányozta s tapasztalatait érvényesítette is, a mennyiben az intézet ujjá szervezésére vonatkozó tervezetet ő készítette el Organisations-Entwurf (1858).) czímmel. 1874-ben az intézet igazgatójának neveztetett ki; ezen évben a II. egyetemes tanítói gyűlésen felolvasást tartott: A siketnémák tanításáról a népiskolákban cz. alatt, mely fölvétetett a gyűlés Naplójába és az 1886. évi siketnéma-intézeti Értesítőben is megjelent. Irt még a Süketnéma ügy-ről Müller Gyula Nagy Naptárába (1853.) és a Kalauzba (Vácz, 1887-88.). Vázlatok svájczi utazásomból, különös tekintettel a siketnémák nevelése és oktatására cz. czikksorozatot. Meghalt 1889. jan. 11. Váczon.
M. Paedagegogiai Szemle 1882. fénynyom. arczk.
Karcsú, Vácz Története IX. 165. l.
Kalauz a Siketnémák Oktatására, Vácz, 1889. 6. sz.
Nemzet 1889. 12.
Váczi Közlöny 1889. 2. sz. és gyászjelentés.