megyei tiszt. főjegyző s levéltárnok, szül. 1817. decz. 11. Kápolnás-Nyéken, Fehérmegyében; középiskoláit 1829-től Gyönkön, Kecskeméten és Pápán járta; utóbbi helyen a jogi s theologiai tanulmányait bevégezvén, 1839-41-ben académiai promótióra Neszmélyre ment, hol három évig volt tanító. 1842-ben Tengődy János ügyvéd mellett patvarizált és azon évben Pestre ment patvariára; 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. 1848-ig Székesfehérvárott az ügyvédi pályán működött; és mint a szabadelvű párt tagja, a politikai küzdelmekben részt vett. 1848-ban megyei alügyészszé választatott; 1849. máj. 20. megyei főjegyző lett és a megye határozatából a magyar kormányhoz intézett s a függetlenségi nyilatkozatot üdvözlő feliratot ő szerkesztette, mely több ezer példányban kinyomatott. Ezért a szabadságharcz lezajlása után üldöztetett és 1852. máj. 1-ig bujdosni volt kénytelen. 1852-ben Székesfejérvárról Ferenczy János akkori polgármester személyes bosszújából, tanácsilag kitiltatott és 24 óra alatt távozásra kényszeríttetett. Ekkor Sárbogárdon telepedett le s ügyvédkedett 1853-ig, midőn a gyakorló ügyvédek sorából kitöröltetett. 1854-ben Sár-Keresztúron telepedett meg és ott neje birtokán gazdálkodott. 1857-ben Székesfejérvárra tért vissza. 1859. decz. 20. az akkor alakult fejérmegyei gazdasági egylet titkáráúl s 1861. megyei főjegyzővé választották meg; de még azon év végén tiszttársával együtt ő is leköszönt és a magánéletbe vonult vissza. 1862-ben a dunántúli ev. egyházkerület világi aljegyzőjévé választotta meg. 1865-ben, a második provisorium elmultakor, ismét megyei főjegyzővé neveztetett ki, 1867-ben pedig ezen állomásra megválasztatott, mely hivatalában az 1871. tisztujításig megmaradt, midőn önként visszalépett és a levéltárnoki állást kérte ki magának. Meghalt 1877. ápr. 3. Székesfehérvárt.
Versei az Örvendező Versek (Szilassy József tiszteletére, Veszprém, 1835.) cz. munkában, a Jáczintban (1836.), a Hála Koszorúban (Pápa, 1838.), a Kunoss Endre által kiadott Részvét Gyöngyeiben (1838.), az Athenaeumban (1841.), a Nemzeti Almanachban (1841.), a Tavaszban (Pápa, 1845.) és a Pesti Divatlapban (1844-46.) jelentek meg; utóbbihoz munkatársul állott be s életképeket irt a lapba: 1847-48-ban a Kovács Pál által Győrött szerkesztett Hazánkba irt humoros czikkeket és népies beszélyeket; az említett két lapban számos epigrammja is megjelent. Nagy Ignácz Hölgyfutárjába (1852. 1854.): A kompolti kisasszony első szerencséje cz. humorisztikus beszélyt s több apró czikket irt; a Budapesti Viszhangba (1852-55.) népies beszélyt, életképeket és humorisztikus apróságokat; a Kalauzba (1857.) népies beszélyeket és Együgyű levelek a Sár mellől cz. levél-cyclust; a Nagy Tükörbe (1857.) A malacz mint násznagy cz. komikus beszélyt; a Napkeletbe (1858-60.) humorisztikus beszélyt és apróságot; a Gombostűbe (1862.) humor-czikkeket. Nyilvános irodalmi működése itt hosszabb időre megszakad, míg a Székesfejérvár cz. lapba több különböző czikket s egy népies beszélyt irt A kanász és leánya cz.; a Vasárnapi Ujságban (1862.) Egy szó a Székesfejérvári ásatások ügyében cz. czikke jelent meg. A fejérmegyei gazdasági egyesületről tudósításokat irt a M. Gazdába (1860-61.), Gazdasági Lapokba (1861-64.) és a Székesfehérvári Borász-Csarnokba (1863.)
Munkái:
1. Életiskola a magyar nép számára. Pest, 1858. (Versek. Arany Jánosnak előleges birálata után több ezer példányban nyomatott; ugyanez a mezőföldi egyházmegye által kiadott s a dunántúli ref. népiskolákban maig is használatban levő Horváth Mihály, Imák és fohászok cz. munkája függelékeűl 10 ezer példányban nyomatott ki Székesfejérvárt év n., másodszor 1878-ban.)
2. Vázlat a fejérmegyei gazdasági egyesület 1860, 61, 62-ik évi munkálatairól. Székesfejérvár, 1863.
Álnevei: Federényi Jerindo, Fellegi Jordán, Jean de Noir, Kövér János és Fiván.
Moenich és Vutkovich, M. Irók Névtára Pozsony, 1876. 446. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1877. 14. sz.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete s Bibliographiája.
Fővárosi Lapok 1877. 78. sz.
Pesti Napló 1888. 266. sz. esti k.
Figyelő XX. 170. l. és gyászjelentés.