Fekete Béla (nagy-falusi Nagy-),
városi aljegyző, szül. 1869. márcz. 31. Kolozsvárt, hol atyja F. Mihály az ev. ref. főiskola tanára volt, kinek halála után (1871.) Felméri Lajos egyetemi tanár volt nevelő-atyja. Iskoláit a kolozsvári ev. ref. főiskolában, a jogot az ottani egyetemen végezte. Joghallgató korában a rumén ifjuság memorandumára a magyar ifjuság által kiadott Válasz szerkesztésében, mint a magyar főiskolák memorandum-készitő országos bizottsága elnökének nagy része volt. 1889-92-ig az Erdélyi Hiradó (1892. Aide Hamilton, Bevezetés a társaságba cz. regény sat.), 1893-ban a Kolozsvár belső dolgozótársa. 1892-ben Kolozsvár város törvényhatósága megválasztotta I. aljegyzőjévé.
Főgymnasiumi tanuló korában Szenczi Molnár Albert irodalmi működése és Kolozsvár művelődés-történelme a XVI. században cz. értekezéseivel pályadíjat nyert. Eredeti s fordított tárczái a szépirodalmi lapokban jelentek meg.
Munkái:
1. Bál után. (Magánjelenet.) Kolozsvár, 1891.
2. Trifolium. Kolozsvár, 1891. (Tárczák, elbeszélések Bede Jób és Kovács Dezsővel.)
Szerkesztette: Erdélyi irók és művészek Almanachja. Kolozsvár, 1892. (Miskolczy Henrikkel.)
M. Könyvészet 1891. és önéletrajzi adatok.