esztergomi érsek, előkelő családból 1522-ben született. 1567-ben a szent-mártoni főapátságot nyerte adományul s ezzel együtt a bakonybéli és dömölki apátságokat is birta. A pannonhegyi monostor ekkor az idegen hadaknak és pusztító tűzvésznek martalékává lett; hogy helyreállíthassa, kénytelen volt számos birtokait elzálogosítani. Ezen javadalmat 1592-ig birta, midőn azt egyik rokonára szállította. Időközben (1571) tinnini, 1573. máj. 15. veszprémi s 1587-ben nyitrai püspökké neveztetett ki. Kiváló politikai szerepet játszott. Birta a nyitrai és zalai főispánságot, 1588-ban pedig Magyarország kir. helytartójává neveztetett ki, mely tisztet halálaig viselte. 1596. jun. 7. a huszonegy évig üresedésben volt esztergomi érsekségre emeltetett, de mielőtt székét elfoglalhatta s a megerősítést kieszközölhette volna, nov. 20. meghalt 74. évében.
Arczképe régi festés, 1776-ban megvolt a pozsonyi várban.
Katona szerint egy magyar imádságos könyvet irt és adott ki Prágában 1594-ben, melyet azonban nem ismerünk.
Pressburger Zeitung 1776. 82. sz.
Episcopatus Nitriensis Memoria 333.
Schmitth, Archiepiscopi Strigonienses II. 85.
Katona, Historia Critica XXVIII. 841.
Fuxkofer-Czinar, Monasterologia I. 115.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 197. l. (Fraknói V.)
Gams, Series Episc. Eccl. Cath. Ratisbonae, 1873.
Schematismus Strigoniensis 1889.